Sir XD-nek
Egy fiú bolyong a hideg utcákon, fekete kabátban, sapkában, bőre sápadt fehér, szemei világosak. Nagydarab alakja ismerős a környékbelieknek, de senki nem köszön neki. Fejét hol lefelé hajtja, hol a csillagokat takaró fátyolfelhőket pásztázza csillogó szemeivel... nem, eltűnt belőlük a csillogás. Tompa éji hang lába nyoma is, lehellete összeolvad a köddel.
Sétálni indult, de céltalan útkeresés lett belőle, zavartság, amit a hold gyenge fénye sem világított meg a ködön át. Az az istenverte köd, pedig mennyire gyönyörű volt, amikor ő volt mögötte, a cigijével, a mosolyával. Aznap még a nap is sütött, amikor olyan közel volt hozzá!
A bizalom törékeny dolog, senki nem játszhatja el, csak egyszer. De Ő önként adta a szívét még mikor megismerte... évekkel ezelőtt. Hülye játéknak indult, a fene se gondolta, hogy ilyen mély barátság és... ez nem lehet szerelem, hisz neki barátja van! Ne akarj ebbe is beletúrni! A szentségit...
Forró könnycseppek peregtek a hideggé vált arcon, ám senki nem látott rajta semmit, nem csak a sötéttől, a félelemtől sem. Huszonkét éves létére félt az őszinteségtől, elmondja, mennyire szereti, nem érdekli, hogy van valakije, ez lesz az igazi karácsonyi ajándéka. Nincs mit veszítenie, hisz már elragadták tőle, már akkor, míg nem is ismerte.
Elveszettnek érezte magát, egy darabokra tört üvegbúrának, ami addig védi a benne lévő, éltető és pusztító lángocskát, míg csak teheti, mert szerelme nem akarja őt. Enged, inkább behódol, semmint együtt hozva létre egy kis csodát, gyönyörködve, könnyeket ontva nézné: ezért megérte. "Sehol nem érzi magát biztonságban, de mellettem minden más lenne! Mindenem nekiadnám, nemcsak a testem és lelkem, a múltam, jelenem, jövőm, nekem Ő kell!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése