Nem tudok lenyugodni, folyton jár az agyam. Főleg rajtad. Miattad. Érted.
Bűn, amit érzek? A legjobb barát, a bátty, a szerető? Nap mint nap őrlődöm, akárhányszor eszembe jut, amikor letérdeltél elém. Rettegek a szemedbe nézni, ne láss olyan rossznak, amilyen vagyok! Ne szeress, hiszen érdemtelen vagyok! Csak magam bántom... éhezem, nyakörvem vöröse könnyeimben ázik.
Úszom az árral, hátha jobb lesz, várom a csodát, ami sosem jön el, mégis türelmetlenül várok. Féltékeny vagyok mindenre és mindenkire, aki csak rád néz, Te csak az enyém vagy! Tetőtől-talpig.
Úgy érzem, szeretlek. Egy elcseszett macska-egér játékban vagyunk, amiből csak a szakítás vezet kifelé; veled, vagy érted. Azt viszont tudnod kell, mennyire rettegek. Tőled is.
Véresre csókolnám a szád; maradj velem! Szoríts és soha többé ne engedj el! Érezni akarom, ahogy a foglyod vagyok, a falhoz szorítva, a kék szőnyegre, vagy a konyhapulthoz! Téged akarlak! El fogok veszni ebben a labirintusban, kérlek segíts! Könyörgöm, fogd a kezem, mielőtt elhagysz!
Nem akarom, hogy késő legyen! Pár lépéssel a szakadék előtt ordítok utánad, de te nem hallasz meg... ég a torkom, nem tudom hangosabban! Rettegek nélküled, hogy elszakítanak minket, vagy rosszabb...
El akarsz hagyni? Menj, de ne nézz vissza, ne keress és felejts el! Zokogva, őrjöngve nézem, ahogy távolodsz tőlem, a csókjaimtól, összerogyott, esőben ázó porhüvelyemtől.
Már nem vagyok önmagam. Egy rángatózó, ordító lény vagyok, aki nem tudja, hol van. Akiből kitépték azt a darabot, ami kellett önmagához, a tudatához, a szívéhez.
- Ki az? - de csak egy árnyék mozdult, aminek a hangja a tiéd volt! Az alakja is, a mosolya is, mindene, mégsem Te vagy! Gyere vissza!
Ne gyere, csak újabb sírás lesz belőle! Nem akarom, hogy sírj, az én könnyeim pedig elfogytak. Pedig azok nem tudnak, ugye?
https://www.youtube.com/watch?v=ODeYWc1XYHY
Baby-nek <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése