picture

picture

2017. március 3., péntek

Utazás

  Szemben ül velem  vonaton egy srác; a haja a szeme elé lóg, talán ez volt az, ami legjobban meghatározza az arcát... vékony fekete bajsza van, az állán hosszabb szakállal. Hatalmas, barna szemei kibámulnak a mocskos ablakon, a srác arca nekinyomódva a hideg keretnek. Ugye milyen jó összehasonlítás? Tiszta szeme a koszos ablaküvegnél...
  Tiszta feketében van, biztos egyetemista... ezt nem az öltözékéből vontam le, hanem, mert egy laptop volt az ölében, mikor hatalmas táskáimmal beestem a kabinba.
  Már le is száll... egy megállóval azután, hogy felszálltam. Fogja a táskáit, becsapódik utána az ajtó, a vonat pedig lassít.
  Drámai. A srác kisugárzása volt megdöbbentően idealizált. Sok olyan lányregényt olvastam, amiben a főhős srác fekete, hosszú hajú, zárkózott, csendes, de valami titkot rejtő egyéniség, aki rajzol, költ, esetleg vámpír. Egyből ez jutott eszembe... dehogy is! Karakteres volt, azt meg kell hagyni, de csak miután kiment, akkor gondoltam ezekre.
  Azóta egyre sápadtabb a napfény az ablakon, a hangulat pedig nyomott, mint valami börtönben; mindenki gondolkodik, elvan a saját kis világában. Az állomásokon sok táskával közlekedő emberek, de azt a várost, ahol a titokzatos fekete srác leszállt, már régóta elhagytuk.

2017. Március 3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése