picture

picture

2016. március 12., szombat

Bársonynyalóka

  Az ágyon hasalva, a szatén ruhám gyűrögetve fetrengtem, miközben csak arra gondoltam, milyen volt Kristóffal. Mennyire jó lett volna mellé feküdni, érezném bőre puhaságát, melegségét, ahogy árad belőle a szerelem!
  Várom már azokat a napokat, amikor újra együtt lehetünk, amikor ölelő karjaiban találom meg nyugalmam és vágyaim korbácsát!
  Tegnap éjjel elvesztettem a fejem. Hetek óta nem láttalak, de a hangod minden nap hallom... hiába, azt akarom, hogy tépd le rólam az összes ruhám! Azt mondtad meztelenül akarsz látni! Én ki akarom élvezni az összes pillanatot veled, meg akarok adni mindent, amitől boldog leszel. Felajzalak minden mondatommal, mozdulatommal, pillantásommal, de látom rajtad, szenvedsz, ha nem lehetek az öledben.
  Megváltás nekem minden pillanat, ha veled vagyok, nem csak a szex, az is, ha segíthetek abban, amit csinálsz, szeretem látni, ha örömöd leled a munkádban. Inkább csináljuk együtt!
  Vágyom arra, hogy büszke legyél rám, szerelmem! Te vagy nekem a legfontosabb, és végre rájöttem, nem akarok másokat felülmúlni, nem leszek büszke olyan emberekre, akik nem érdemlik meg, pedig egy újabb évvel öregebb lettem, mégis fiatal csikó vagyok melletted.
  Epekedem utánad minden alkalommal, ha hallom a hangod, ha pedig végre biztonságban vagyok melletted, örömmel csókolom kiszáradt ajkaid.
  Egy év. Ennyi kellett ahhoz, hogy elfeledtessem veled azokat a rossz emlékeket, és végre úgy érezz irántam, ahogy én irántad; nem csak lelki támasz, megnyugvás, mert tudom, te az életed adnád értem, hanem kalandos, felkorbácsoló, mégsem kurvás szexuális élet. Ezalatt az egy év alatt összecsiszolódtunk. Az életem gyémántja lettél, akire mindig vigyázok, féltve őrizlek még a legkisebb fuvallattól is.
  Szeretlek szerelmem, Kristóf!

2016. Július 6.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése