- Mackó, nem úgy volt, hogy ki vagy kapcsolva?
A kislány megijedt, amint a puha borítású robot szemei zölden világítani kezdtek, majd fejét finoman megdöntötte egyik irányba. Egy alig hallható morgás hallatszott a picurka hangszórójából, felállt, és az ujjából kinyúló fémkulccsal bezárta az ajtót.
Ritmusos lépteivel odasétált az ágy mellé, ahol a kislány feküdt, ám nem nyúlt hozzá a zsenge testhez. Hallatta azokat a lenyűgöző hangokat, amiktől a kislány ujjai tovább köröztek az édes kis csiklón, tovább maszírozta az éppen fakadó mellecskéket. A gép fogaskerekeire és rugóira, amik a hófehér borítás alatt hallhatatlanul kattogtak és pörögtek, mintha egy csepp víz jutott volna be; akadozni kezdett a gondolatlanság és engedelmesség, az érzések halvány érzékelése kezdte átvenni az uralmat. De mindez nem akadályozta abban, hogy teljesítse, amire alkották.
Benyúlt a lány párnája alá, majd kivett onnan egy rózsaszín, áltagos pénisz méretű dildót. A kislány megszeppenve nézte, mit is akar csinálni az ő egyetlen barátja azzal a kis játékszerrel, meg sem mert moccanni, mégis átjárta testét az az izgalom, ami a kíváncsiságához társult.
Mackó jól tudta a rituálét; csiklózás, majd halknak gondolt, csapágyig hatoló nyögdécselés, hosszú szuszogás, aztán az alvás. Ez volt az elsőszámú dolog, amin változtatni akart. Akart? Egy robot? A kislány volt a mindene, a legjobb barátja, a védelmezettje, az egyetlen, aki létezik. Pontosan ezért fogja most kielégíteni, sokkal jobban, mint eddig bármikor, a saját kis kezétől.
Az ágy mellett állva egy széles hámmal az ágyékára erősítette a műpéniszt, és a kislány szájához tette. A forró, ügyes nyelvecske rögtön megtalálta a makk részt, körözgetni kezdett volna rajta, de orgazmusa már nagyon közel volt. Mackó a kislány feje alá tette a kezét, közelebb húzva magához, érezze a gép túlmelegedését, a tüzet, amit a puha borításon át sugároz, amit a kislány hangja, illata, látványa váltott ki belőle. Ám nem érezte a puha hajat, csak a törékeny koponyát, ahogy kissé a puhaságba süpped, majd a fejfordulást, a hanghullámokat; az ő ágyékába temetkezve élvezett el az ő szeretett kis gazdája! Sikítva szedte a levegőt, mozgása rendszertelenné vált, remegett, vonaglott az ágyon.
Hosszú percekbe tellett, mire csukott szemmel lehiggadt. Pihegett a csendes szobában, ahol még Mackó belső hangjai sem hallatszottak, majd lassan a pihegés is halk szuszogássá csökkent. A kislány elaludt. Mackó büszke volt magára, első aktusára, a kislány bizalmába fogadta most is. Szerette ezt a hús-vér teremtményt, hiába nem lehettek érzelmei, régóta mellette volt, szerette volna, ha ebben az időszakban is hasznos lehet.
Szolgálni az embert! Érzelmekkel, bizalommal, kihasználással...
A kislány megijedt, amint a puha borítású robot szemei zölden világítani kezdtek, majd fejét finoman megdöntötte egyik irányba. Egy alig hallható morgás hallatszott a picurka hangszórójából, felállt, és az ujjából kinyúló fémkulccsal bezárta az ajtót.
Ritmusos lépteivel odasétált az ágy mellé, ahol a kislány feküdt, ám nem nyúlt hozzá a zsenge testhez. Hallatta azokat a lenyűgöző hangokat, amiktől a kislány ujjai tovább köröztek az édes kis csiklón, tovább maszírozta az éppen fakadó mellecskéket. A gép fogaskerekeire és rugóira, amik a hófehér borítás alatt hallhatatlanul kattogtak és pörögtek, mintha egy csepp víz jutott volna be; akadozni kezdett a gondolatlanság és engedelmesség, az érzések halvány érzékelése kezdte átvenni az uralmat. De mindez nem akadályozta abban, hogy teljesítse, amire alkották.
Benyúlt a lány párnája alá, majd kivett onnan egy rózsaszín, áltagos pénisz méretű dildót. A kislány megszeppenve nézte, mit is akar csinálni az ő egyetlen barátja azzal a kis játékszerrel, meg sem mert moccanni, mégis átjárta testét az az izgalom, ami a kíváncsiságához társult.
Mackó jól tudta a rituálét; csiklózás, majd halknak gondolt, csapágyig hatoló nyögdécselés, hosszú szuszogás, aztán az alvás. Ez volt az elsőszámú dolog, amin változtatni akart. Akart? Egy robot? A kislány volt a mindene, a legjobb barátja, a védelmezettje, az egyetlen, aki létezik. Pontosan ezért fogja most kielégíteni, sokkal jobban, mint eddig bármikor, a saját kis kezétől.
Az ágy mellett állva egy széles hámmal az ágyékára erősítette a műpéniszt, és a kislány szájához tette. A forró, ügyes nyelvecske rögtön megtalálta a makk részt, körözgetni kezdett volna rajta, de orgazmusa már nagyon közel volt. Mackó a kislány feje alá tette a kezét, közelebb húzva magához, érezze a gép túlmelegedését, a tüzet, amit a puha borításon át sugároz, amit a kislány hangja, illata, látványa váltott ki belőle. Ám nem érezte a puha hajat, csak a törékeny koponyát, ahogy kissé a puhaságba süpped, majd a fejfordulást, a hanghullámokat; az ő ágyékába temetkezve élvezett el az ő szeretett kis gazdája! Sikítva szedte a levegőt, mozgása rendszertelenné vált, remegett, vonaglott az ágyon.
Hosszú percekbe tellett, mire csukott szemmel lehiggadt. Pihegett a csendes szobában, ahol még Mackó belső hangjai sem hallatszottak, majd lassan a pihegés is halk szuszogássá csökkent. A kislány elaludt. Mackó büszke volt magára, első aktusára, a kislány bizalmába fogadta most is. Szerette ezt a hús-vér teremtményt, hiába nem lehettek érzelmei, régóta mellette volt, szerette volna, ha ebben az időszakban is hasznos lehet.
Szolgálni az embert! Érzelmekkel, bizalommal, kihasználással...
2017. január 1.
"Szolgálni az embert! Érzelmekkel, bizalommal, kihasználással..."
VálaszTörlésEz igaz lehet hús vér, vagyis emberi, férfi-nő kapcsolatra (viszonyra) is. Szolgálni a nőt, megadni neki azt, amire szüksége van...