Jó lenne tudatni veled, hogy mit terveznek. Azt hiszem, ha elmondom, bennem is csalódni fogsz, pedig semmi közöm ehhez! Én igazán nem akarom, hogy haragudj rám, épp ellenkezőleg; megelőzni szeretném.
Ha ők összefognak ellened, tegyék, hiába vagyok a része ennek, én csupán féltelek tőlük. Nem mondhatom a szemedbe, mert akkor vagy nem teszik meg, vagy árulóként kitaszítanak. Hidd el, eszem ágában sem volt mindezt végighallgatni, csupán kényszer volt, a társadalom okozta nyomás.
Ha tehetném, kimutatnám mit érzek, de pillanatnyilag nem lehet. Ez egy olyan körhinta most, amin nem foghatjuk egymás kezét, különben azonnal baleset lesz, mindkettőnk számára. Halálra ítélnek, pedig nem látják, milyen is vagy igazából, aki a maszkod mögött rejtőzik. Előttem levetted az álarcot, vagyis... naivan hiszek benne.
Sosem ijedtem meg annyira senkitől, mint tőled, mikor jöttél fel a lépcsőn, előttem álltál teljes életnagyságban, az arcunk szinte egy vonalban volt, én nagyon jó lett volna akkor mellkasodhoz bújni.
De én félek... megijesztesz... gyereknek hiszel. Mindig hangoztatod, dacolnék vele, nagyon szívesen, de akkor is neked lesz igazad. Mert te azt akarod, és elhiteted velem. Amilyen kis hülye vagyok, el is hiszem...
Hogy fogadnád, ha beszélgetés közben az ajkaid bámulnám? És azután? Szemérmesen piruljak el, nézzek magam elé, míg elmeséled, miért is nem működhet ez köztünk? Sírnék, de te nem vigasztalnál meg... előttük... Vagy kirohanjak, míg téged emészt a felismerés, miszerint az eddigi szemezgetésem nem volt oktalan?
Eszemben sincs lerombolni ezt a kártyavárat! Ki szeretném várni a végét, talán lépsz-e te, vagy hagyod az egészet, mint a legutóbbi estén? Láttam, hogy rám sem nézel, csak a nyalósokkal pezsgőztél, megevett a sárga irigység engem! Azt hittem odajössz, ha nem is mondod, milyen csinos vagyok, legalább én legeltethettem volna a szemem rajtad... öltönyben... kék ingben. Nem hiszed el, de az a kedvencem. Olyan színe van, mint a szemednek, kicsit talán sötétebb is, de a zakóval mindenféleképp mesés! Volt, aki önként jött oda, ellestem mellette... és késő estig ott állt az autód... te is megdugtad, mint annyi más? Azért jár hozzád olyan sokat? Érte is aggódsz, keresed őt is a szemeiddel?
Aranyos volt, mikor megjegyezted, milyen "érdekesen" írok, és milyen finoman beszéltél hozzám.
Ez a jele valaminek? Nagyon jó lenne! Egy olyan múzsa vagy számomra, aki nagyon kevés ember, példakép, bálvány. Pogány vagyok, bálványimádó, kövezzenek meg, elárultam mindenkit, de nem fogom kimondani, míg teljesen biztos nem leszek mindenben...
A.
2016. Február 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése