Kristóf mélyen aludt kis szobájában, ahol halkan szólt a tévé, bevilágította a férfi egész testét.
Egy fiatal fiú lépett be az ajtón, ami az udvarra nyílt. Sötét szemeivel azonnal megpillantotta apját és annak libabőrös, erős karját. A fiú, Tomi, fogta a csíkos ágyneműhuzatba bújtatott takarót, és apjára nyakig húzta. Bekapcsolta a tévén az időzítőt, és amint apjára nézett, megmozdult benne valami. Ott, a mellkasában... csodálat, hála, megértés.
Nagyon szerette az apját, aki egyedül nevelte fel, biztatta, támogatta, de egyiküknek sem volt más támasza.
Tomi töltött egy szál cigit, meggyújtotta, majd mélyre szívta a keserű füstöt.
"Vajon apunak lehet valakije?" - kérdezte magától, mire az anyja jutott eszébe; vékony, vörös, fiatal, akinek van még egy gyermeke, és egy másik férfi, akinek ugyanazt adta, mint Kristófnak.
Nem arról van szó, ha Tominak szüksége volt az anyjára, bármikor mehetett hozzá, de nélküle élni mégis... nem tudta összehasonlítani, milyen volt, mikor velük lakott.
Az anyjt tartotta hibásnak, vagy nem is tudja. Annyira összezavarodik, ha ezeken gondolkodik, ez persze nem esik meg olyan sokszor a meló és a frissen végzett suli mellett.
Fejébe szállt a füst, meg kellett markolnia a szék szélét, ahol ült. Kellemes zsibbadásterjedt szét lábaiban, kezeiben, majd a fejében.
Arra gondolt, milyen volt kiskorában, mikor az apja az ölébe vette, megsimogatta a fejét, és odabújhatott, ha félt valamitől. Ez manapság nem így van; mindketten bezárkóztak valamennyire. Tomi tipikus tinédzserként legjobb barátjával osztotta meg titkait, ám Kristóf... voltak neki is barátai, deigazán egy, akivel az egész életét megosztotta volna, erre a szerepre egyenlőre én voltam elsőszámú vállalkozó, de mellettem olyan nő, aki titokban erre vágyott, fogalmam sincs, mennyi volt. Talán jobb is nem tudni róluk.
Egy-két kávézós haver, vagy szomszéd, esetleg a főnök, aki megjegyzi a barátnőjét...
- Hallod, alig aludtam valamennyit, fél kettőig nyomtam a melót az éjjel. - meséli Kristóf Zolinak hajnal ötkor a piacon.
- Hát figyelj, ilyen fiatal barátnő mellett bírni kell! nevetett a hatvanas éveiben játó, mogorva bajszos bácsi. - Megvan még?
- Persze.
Kristófot büszkeség tölti el, és eszébe jut, amikor az a fiatal csaj ott volt vele; folyton nevetett minden apróságon, milyen érdeklődően nézett, mikor a múltjáról mesélt a lánynak. Segíteni akart, akkor is, ha ő is tudta, nem tud, törekedett a legillendőbb viselkedésre, amikor szét tudott volna robbanni.
És azok a cigifüsttel fűszerezett esték... Amikor ott nyöszörgött a férfi alatt, körmeit a puha bőrbe mélyesztette, és nem engedte, amíg nem kapott levegőt. A csókokba mindketten belefulladtak volna, ott, abban a pillanatban, testük-lelkük összefonódva.
A pihegő, forró csókok, ölelések, a tévé tpikus háttérzaja, a takaró alatti titkok. Az a fajta alvás, mikor a lány feneke a férfi ölében pihen, egyik karja a feje alatt, másikkal a maroknyi mellét simogatja, majd a lány betakarózik az ölelő biztonsággal. Egyikük sem akarja elrontani ezt a pillanatot, reggelig édesen szuszogva alszanak együtt, és még anni éjszakán át...
*
Ám a titkolózás, a fájdalom megmérgezné a kapcsolatot, ha Kristóf nem lenne olyan, amilyen. Ahelyett, hogy magára hagyná, inkább karjaiba vonta, homlokon csókolta, fizikai biztonságot, és nyugalmat biztosítva.
Ahogyan egykor Tominak is. A fiú talán hálás az apjának, tulajdonképpen sosem mondta ki. Azt, hogy mi a véleménye az újdonsült, még nála is fiatalabb barátnőről, esetleg Dáviddal, ha kibeszélték.
Jók azok a napok, amikor Kristóf és Tomi együtt mennek valahová, tartanak egy szolidabb görbenapotvásárolgatnak, együtt cigiznek. Persze náluk is van aggodalom, gondoskodás, harag, ha netán a gyerkőc bezárja az autóba a kulcsot, és csak órákkal később hívja az apját: "majd megyek, fel kell törnünk a kocsidat".
Igazán félelmetes, amint ez a két, életerős férfi, érvet érvre halmozva ordít egymással, bele nem szólhatok, mert semmi közöm hozzá, leállítani esélyem sincs, szóval csak ülök egyhelyben és várom, amíg becsapódik az ajtó. Ám ez nem történt meg, simán elhallgattak, elszívtak egy cigit, majd témát váltottak. Ezek után semmi bosszankodás, egy rossz szó sincs. Sem rám, sem egymásra.
2015. November 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése