A kukkolás bűn? De hisz' csak véletlen volt! Tanár úr, ne büntessen érte!
Hűvös nap volt aznap, mindenki kabátban volt, sapkában, sálban, ő is azt az idióta, usánka-szerű bolytos valamit hordta a fején. Abszolút nem illik hozzá, a széles arcához, világoskék szemeihez, pirospozsgás bőréhez a fakó szürke fejfedő. Haja már igencsak megőszült, az elülső pár tincs néha még a szemébe is lóg. Mosolya megnyerő, ha akarná, bárkit levehetne vele a lábáról, de a diákság nagyrésze egyetért abban, hogy tesitanár létére fel sem veheti a versenyt fiatalabb kolégáival. Pedig erős férfi, határozott, tudja, mit akar, és átlagos szigorával el is éri. Nem csoda, hisz senki sem szereti, ha azokkal a hihetetlen kék szemeivel villámokat szór és még vicsorog is...
Számtalan pletyka terjeng róla városszerte, és némelyik elég hihető, de mégis, van benne valami hihetetlen.
Szóval, azon a durván hideg napon nekem nem volt vele órám, csak úgy megszokásból flangáltam AZON a folyosón. Sem táska, sem kabát, sem semmi extra nem volt nálam és valami furcsa érzés kerített hatalmába; bizseregni kezdett a gyomrom, zsibbadt a kezem, és köhögés tört rám. Nem voltam beteg, csak kellett. Amíg köhögtem egy kisebb nyögésre figyeltem fel. Nem volt furcsa, mert sokan megterhelőnek tartják a tesiórákat, pláne Nála, de ez a szertár felől jött...
Résnyire volt nyitva a hatalmas, fehér ajtópár, a lakat kinyitva, és bent lihegett az a valaki. Borzasztó kíváncsi lettem, meg kellett néznem.
Figyeltem, lassan odalopakodtam, mint egy kis cica a frissen hullott hóban. Először csak egy szemmel lestem be, azt hittem leesik az állam... Háttal támaszkodott a 'szekrény'-nek nevezett sportszernek, egyik kezével egy barna hajú fiú hajába túrt, szorosan húzta a fiút vastag, eres szerszámára. A fiú meg sem nyikkant, csillogó szemekkel nyelte a nem túl hosszú hímtagot, közben a férfi nadrágjába kapaszkodott.
A férfi homlokán vízcseppek gyöngyöztek, kék szemei fátyolosak voltak, néha kéjesen lecsukta szemhéjait, halkan sóhajtott. Láttam rajta, hogy hamarosan elélvez, de nem mertem megmozdulni.
Akkor is észrevett, fogalmam sincs honnan. Tekintete belefúródott az enyémbe, csak hívogatott, nem tudtam neki ellenállni.
- Csukd be az ajtót, és gyere ide! - súgta, de hallatszott a hangján szigorúsága. Halkan behúztam magam mögött az ajtót, és azonnal a tekintetét kerestem. Meztelennek éreztem magam, mintha valamiféle kötélen húzott volna maga felé, közben a fiú gyorsabban szopta, hogy imádott tanára ne figyeljen másfelé.
Megragadta a derekamat és sebesen csókolni kezdett, a számba nyögött, majd belemarkolt a fenekembe. Remegtem előtte, de ő sem tartotta vissza magát; tövig húzta a fiút, dicsőséges adagot lőtt a torkára.
Éreztem, ahogy arcáról a gyöngyök az én arcomon is végigfutnak, nyelve lassul a számban, légzése mélyebb, de most volt a legnyugodtabb.
Lenézett a fiúra. Ő játszott egy kicsit a szájában lévő spermával, én csorgó nyállal figyeltem.
A tanár finoman meglökött, biccentett a fiú felé.
Lehajoltam, szájon csókoltam, az a rengeteg ondó átkerült az én számba. Ismeretlen íze volt, de kellemes, kicsit édeskés.
Kezébe fogta az arcomat, felhúzott magával szembe, kedvesen rámmosolygott.
- Finom? Tetszik? - kérdezte, közben keze a még mindig álló farkát simogatta. Én csak egy 'öhöm'-öt tudtam kipréselni magamból, ez neki bőven elég volt.
Le akartam térdelni elé, de nem engedett. Tovább csókolt, ami nagyon jól esett, pedig csak alig fél éve tanít, akkor is csak próbált szemezni. Nem vagyok a kedvence, tudom, de ez, ami történt, és történni fog teljesen lázba hozott.
Szabad keze a melleimnél kalandozott, de nem volt túl gyengéd, mint a nyelve. Ruhában voltunk mindketten, szóval nem volt egyszerű dolga, de csinálta, próbálkozott.
Felültetett a szekrényre, majd elkezdett vetkőztetni. Csak a farmert húzta le, a tangát egyik ujjával félrehúzta, majd finoman körözni kezdett a csiklómon.
Érezte, mennyire benedvesedtem, nem dugta be az ujját, csak a szerszámát, de azt kegyetlenül belém vágta. Irdatlan gyorsasággal kezdte baszni a kicsi puncimat, én könnyeztem, de semmi hangom nem volt, kezemmel fogtam be a számat.
Elnéztem mozgó csípője mellett; a fiú ott feküdt a földön, helyes kis szerszáma kőkeményen meredt felfelé, szemét le sem vette a tanárról. Utolsókat húzta, mire fehér nedve beborította a hasát, a mellkasát. Hörögve pihegett, de nem kelt fel.
Engem megállás nélkül döngetett, szorosan fogta a csípőmet és csak dugott és dugott. Szemeit becsukta, száját kéjesen nyitva tartotta, szemöldökét felhúzta.
Nem élvezett belém, hála, de gumit sem használt. Az utolsó pillanatban rántotta ki, begörnyedt egy kicsit, kettőt húzott, és forró magját puncimra verte.
Szemeiből eltűnt minden csillogás, minden akarat és szenvedély, amivel engem is irányított, csak egy egyszerű férfit láttam benne, semmi többet. Nem volt benne az a bűvölet, ahogy a fiú sem volt már sem erotikus, sem csábító. Mocskosnak éreztem magam, egy szajhának, pedig azt hittem, lesz benne egy kicsi élvezet, annak ellenére, hogy tudtam, ebből semmi jó nem származik.
Benyúltam a nadrágom zsebébe, zsebkendőért, megtöröltem magam, felöltöztem, és a tanár elé dobtam a szennyezett papírkendőt. Egy szó nélkül hagytam ott őket, nem érdekelt, hogy a tanárral másnap találkoznom kellett.
Ezóta eltelt pár hónap. A fiút azóta sem láttam, ahogy előtte sem, de nem is érdekelt. A tanár hozzám se szól órán, én pedig csalódottan próbálom keresni a tekintetét minden egyes alkalommal, bár fogalmam sincs miért. Semmit nem akarok tőle, de bánt, hogy ennyi hatással voltam rá.
2015. február 18.
