picture

picture

2015. január 22., csütörtök

Egy jó barátomnak (B.Zs.)

- Hm, és akkor azt kérdeztem, hogy lehetek ekkora ökör? - Josh arcán savanyú vigyor ült, ő maga egy játszótér padjának támlájára támaszkodott, fordítva ült, mint ahogy kellene. Én voltam mellette ebben a nehéz időszakban is, csak akkor, mikor ez a dolog történt, nem merte elmesélni.
- De ez hogy kezdődött? - hátha kicsavarok belőle valamit.
- Az egész abban a diszkóban kezdődött, ahol megismertem, pár éve. Este volt, nyár, "haverok, buli, szamba" tudod, de én nem ittam. Azt meséltem, hogy nem lehet!
- Igen mondtad.
- Ott riszálta magát pár barátnőjével, és odajött hozzám. Meghívtam egy Brandy-re, táncolgattunk, aztán reggel már nálam kelt fel. Közös vacsik, mozi, bulik, jól éreztük magunkat, ez ment két évig. Aztán megváltozott; gyereket akart, domináns lett, utasított minden dologra, olyanokra is, amikre sosem gondoltam volna. Megmondta, hogy ő melyik este megy el bulizni, akkor én maradjak otthon, csináljam ezt meg azt az ő két szép szeméért. Mondtam neki, hogy ez így nem lesz jó, de nem is törődött vele.
- Szeretted legalább valamennyire? Vagy csak úgy együtt akartál vele lenni?
- Nem tudom... - hangja elég halk, mintha sírni akarna. Sosem hallottam még őt sírni és a legmagabiztosabb, leghatározottabb embernek ismertem meg. Soha egy kétségem sem támadt felé, évek óta a legjobb barátom, többet tud rólam, mint bárki más. Mindig elmondhatom neki a bajaimat, meghallgat, sőt, húsz literes vödrökkel önti belém a lelket, amikor magam alatt vagyok. Hát most itt az ő ideje!
- Mi volt utána? - kérdeztem.
*
  Elment a kedvem a bulizástól, a haverokkal sem mentem semmilyen házibuliba, Nicky viszont mindenhová ment. Piszkáltak, pletykáltak, hogy ezzel, meg azzal látták, de nem hittem senkinek, addig, míg egy este lemondta az egyik bulit. Bezárkózott a fürdőbe, telefonált valakinek, de csak susmorgást hallottam. Ekkor már semennyire nem kellett nekem. Sem mint nő, sem mint társ. Nem érdekelt, mi van vele.
  Széles vigyorral jött ki, kezében egy terhességi teszt... két csíkkal... pozitív volt. Teherbe esett, ez egyértelmű volt. Kijött, elkezdett pakolni a bőröndjébe, és bejelentette, hogy elköltözik. Néztem rá, nem tudtam megszólalni.
- Nem ezt akartad, hogy gyerek legyen? - kérdeztem tőle, de rám se nézett.
- De igen, de nem a tiéd a gyerek! - mondta teljesen ártatlan arccal. Nem nézett rám, csomagolta a ruháit, a fogkeféjét.
- Ezt nem hittem volna rólad! Látod, csak kihasználtál! Egy utolsó szajha lettél! Ráadásul még másé a gyerek!
- Jaj, most ne cirkuszolj ezen! - Nicky a kupac tetejére tette a tesztet, összecsukta a bőröndöt, vette a kabátját, a cipőjét és annyit mondott visszafordulva az ajtóból:
- El akar venni Paul, a gyerek apja.
- És ezt így kell megtudnom, mikor már mész el! De nyugodj meg, ide nem kell visszajönnöd!
  Azzal csapódott a bejárati ajtó, elment.
  Átjártak hozzám a haverjaim, sokáig tartott, mire megint kirángattak, de folyton összefutottam Nickyvel. Minden buliban ott volt, ahol én, terhesen is lefeküdt velem, pedig a pasija is ott volt azokban a bulikban. Az volt a pláne, hogy a hapsi nem tudott ezekről.
Volt, hogy a lakásomra is feljött, ott volt éjszakákon át, ki akartam dobni, de mindig visszasírta magát.
Ez ment addig, amíg egyszer ott volt nálam, és felhívtam ezt a bizonyos Pault. Megmondtam neki, hogy Nicky itt van nálam, és hogy nem teázni akar. Akkor elzavartam, szó szerint, azóta nem láttam.
- Ez durva! Terhesen egy másik pasitól, és veled hempereg? Mondjuk te sem vagy épp komplett, hogy hagytad! Már az elején el kellett volna küldened!
- Tudom, de... ha napokig ott van nálam, annak mi az oka? - néz rám kíváncsian.
- Talán összevesztek akkor, és nem tudott kihez menni. Jó barát vagy, mert tudom, hogy én is meghúzhatnám magam nálad pár napig.
- Most nem a barátságról beszélek! Ez szimpla élősködés! Nem kérdezi, hogy maradhat-e, csak befekszik az ágyamba és engem vár! - közli kicsit ingerülten.
- Akkor sem értem. Ha szeretne, akkor nem feküdne össze mással, vagy legalább azt mondaná, hogy a tiéd a baba. - gondolkodom egy kicsit. - Ha meg annyira feleségül akar menni ahhoz a férfihoz, akkor nem keres meg téged! Illetve...
- Ken, ugye nem arra gondolsz! - rám néz, mire észreveszi szám sarkában azt az észveszejtően mocskos vigyort.
  Ismer, mint a rossz pénzt, ahogy én is őt, annak ellenére, hogy nagyon ritkán találkozunk.
- Dede! Tudod nagyon jól saját magadról! Őszintén, nem is csodálkoznék, ha csak emiatt járna hozzád!
- Én nem tudok csak úgy ránézni! Szerettem, de az mellbe vágott, hogy mástól vár gyereket! És most csak úgy kihasznál egy egyszerű testi öröm miatt?
- Azt azért nem árt hozzátenni, hogy ez a gyereknek is jót tesz! És ez nem csak testi öröm! Tagadd le, hogy jó volt! - nézek rá szigorúan.
- Nem tagadom, csak egyszerűen nem értem. Képtelen vagyok az ő fejével gondolkodni. De tudod mit? Nem is érdekel! Nem fog érdekelni mit tesz, mikor, és hogyan. Folyton töröm az agyan, mi lehet vele, mert mióta felhívtam ezt a hapsit, azóta nem láttam.
- Te is tudod, hogy ez az elfelejtem dolog nem megy olyan könnyen. Mikor volt ez a telefonálás?
- Majdnem egy éve. Azóta is csak ilyen bulis csajok voltak horgon, más nem. - mereven néz előre, arca egy kicsi belenyugvást mutat, bánatot nem.
- Jobb is, hogy nem találkoztatok azóta. Mármint hogy lepedőgyűrésre nem. - alig merem megsimogatni legalább a hátát, vagy a vállát, mert nem tudom, mi lesz rá a reakciója.
Átkarolom a nyakát, magamhoz húzom, ő pedig megölel. Szorosan tart, akadozva veszi a levegőt, de nem sír. Nagyon erős lelkileg, ha ilyeneket kibír.
Ha akarja, akkor én meghallgatom, vagyok a lelki szemetese, ahogy ő is nekem. Számíthat rám, mégha egy egész város is elválaszt minket egymástól, de azért jó hallani, hogy a legjobb barátom!

2015. január 22.

2015. január 11., vasárnap

Álomszerű ébredés

 Ronita furcsán érezte magát; melege volt, de közben fázott is. Libabőrös lett, amint meztelen testén újra valami hideget érzett, a lenge szellő mégis lefújt róla mindent. Szeleit alig bírta kinyitni, mert valami fényes világított a szemébe.
  Szemüveg volt rajta, sötétített, és amint beletekintett a napba, megszédült. Pislogott párat, de csak percekkel később tudta felismerni a körülötte lévő dolgokat.
  Bikiniben ült valahol, egy kemény műanyag széken, vele szemben csillogott a tenger, szikrázva verődtek vissza a napsugarak, néhány hajó vitorlaját bontogatta, a szél bele-belekapott, majd egy buksi bújt ki a vízből, közel a parthoz. Helyes, barna hajú fiúcska, kezében fogott valamit, szemei ragyogtak, mint két kicsi csillag.
- Anyu, anyu! Nézdd, mit találtam! - odatartotta kis kezeit Ronita elé, egy apró kagyló volt benne, egyik oldalán halványbarna, belül szivárvány színű.
  Ronita tanácstalanul ült, fogalma sem volt, ki ez a fiú, hogyan került ide, és miért hívja anyunak? Szóra nyitotta száját, mikor egy hangot hozott magával a szél Ronita háta mögül:
- Aaron! - a hang ismerős volt, annyira, hogy a lány beleborzongott. El sem tudta találni, ki ez a férfi, az a félisten, aki feléjük tart egy fürdőnadrágban, kezében egy focilabdával.
- Aaron, gyere, hagyd anyádat pihenni! - mire odaért Ronita és a kisfiú mellé, ledobta a labdát a forró homokba, megsimogatta a kisfiú fejét.
- Menj, hozz egy üveg vizet, ide tesszük, hátha nem melegszik fel!
  A kisfiú széles mosollyal az arcán szaladt tovább, a férfi letérdelt Ronita mellé, puha kezét a lány combjára tette. Megvillantotta szolíd, de annál rejtélyesebb vigyorát, barna szemeivel Ronita szemeibe tekintett.
- Derek... - a férfi finom csókkal zárta le kedvese száját, megcirógatta arcát, majd keze kicsit lejjebb csellent. Tekintete kicsit megállt a szív alakú, ezüst színű medálon, egyik ujjával megsimította, de keze visszacsúszott Ronita arcára.
- Azt hittem sosem fogsz felébredni! - Derek arcáról eltűnt mindenféle huncutság, megszelídített bikaként tekintett a lány szemébe.
  Egy pillanatra mindketten a házikó felé néztek, a kisfiúra, sugárzó boldogságára.
- Aaron... - sóhajtotta Ronita. - Tényleg az én fiam?
- Nem! A miénk! - Derek megfogta a lány kezét, majd megcsókolta.

2015. január 11.

2015. január 9., péntek

Újabb álom

  Ronitának fogalma sem volt, hogy került a régi iskolája elé. Kint ült a zöldre mázolt korláton, nem volt sem hideg, sem meleg, a külváros közepén minden kihalt volt. Pár autó állt az utca túloldalán lévő savban, köztük egy fekete luxusautó.
  Egy nagy csapatnyi ember jött kifelé az épületből, hófehér ruhában a fedett, oldaltalan folyosón. John jött elöl, ezt Ronita azonnal észrevette, de Dereket sehol nem látta. Sokan ázsiaiak voltak a tömegből, voltak tolmácsok is, mert a lány hallotta az érthetetlen szöveget, látta a hófehér bőrt és a ferde szemeket. Hallott néhol francia szavakat is, és azonnal kiszúrt egy nőt; szőke, gyönyörű, egyszerűen ámulatba ejti az embert, aki ránéz. Tökéletes testén még az az ocsmány fehér egyenruha is jól állt, feneke kidomborodott, mellei is látszottak, ajkai teltek, élénk színűek, szemei szikráztak, mint a tenger, pupillája fehérnek hatott, amitől még jobban meg lett emelve ez a hatás. Egyszerűen ő volt minden férfi álma.
  Mind a fekete autó köré sereglettek, John hangosan magyarázott, de Ronitának fogalma sem volt, miről folyik a szó. Egy pillanatra megpillantotta Dereket, aki a szőke bombázó mellett állt, valószínű, hogy beszélgettek. Néha kapott a lány egy-két kósza pillantádt a férfitől, de bizonytalanná vált. Remegni kezdett alatta a korlát, mire a zsebében megcsörrent egy ismeretlen telefon: Hugi az.
- Hugi, te vagy? - kérdezte alig hallható hangon.
  Hall egy sípolást... ezek szerint kinyomta. De mindegy is, úgysem tudna most mással foglalkozni, csak Derekkel. Egy másik telefon is megcsörrent, az már a sajátja volt. Idegen, külföldi számot jelzett, alig merte megnyomni a zöld gombot.
- Igen? - hangja sután szakadt meg, hatalmasat nyelt, mire a túloldalon lévő fél újfent megszakította a vonalat. Az autó felé tekintgetett, kereste Derek tekintetét, de sehogy sem találta, majd hatalmas kacagás futott át a tömegen.
  Ronita nagyon hülyén érezte magát, mert jópár szem rászegeződött, köztük John-é is, a szőkéé is, de Dereké nem. Mi lelte? Mintha teljesen más lenne! Olyannak ismerte, aki mindig gyönyörködik abban, amit szépnek talál, aki ő maga, vagyis Ronita, de most... leváltotta volna a szőkére? Vagy most mi van? Hugi is hívta... pedig nem szokta!
  A tömeg megindult az iskola felé, át az úttesten, el a korlátsor mellett, amin Ronita is ült, ám ekkor leszállt, és a kapu mellé állt, hátha valaki bengedi.
  A szőke mélyen a szemébe nézett, de a lány csak egy hatalmas ürességet látott. "Tipikus szőke..." - jegyezte meg magában, megvető pillantással kísérve az első pár lépését. Ekkor Derek kiállt a sorból, nem mellesleg a szőke mellől, odalépett Ronitához, és kézen fogta.
- Miért nem Őt választottad? - kérdezte a lány a kövezetre tapadt, lesütött szemekkel.
- Mert Téged akartalak! - Derek hangja szelíd volt, mint még soha. - Különben is, kanadai!
- Akkor miért beszélgettél vele annyit?
- Mert beszélek franciául, John pedig csak németül tud! - Derek arca felderült egy kicsit, Ronitáén csak egy savanyú mosoly jelent meg.
- Akkor is engem választasz, ha várandós vagyok?
  A férfi csak némán magához ölelte a lányt, szeme sarkában mintha néhány könnycsepp jelent volna meg. Mire Ronita belenézett a gyönyörű, barna szemekbe, addigra Derek kipislogta azt a pár csepp gyöngyszemet, megszívta az orrát, ujjait a lányéi közé fűzte és elindultak az épületbe a hosszú, hideg szél járta folyosón.
- Reméltem, hogy jól döntesz! - súgta Ronita átölelve az áhitott férfi erős karját, fejét a vállára dőltötte, és tovább sétáltak.

2015. január 9.

2015. január 8., csütörtök

Helloka

  Sziasztok!

  Pár hete lefordítottam egy novellámat angolra, mert iskolai feladat volt, és sokaknak tetszett. Egy hölgyemény is olvasta, aki ugyancsak blogger, de nem ilyen merész pornó, mint én, és megkérdezte, miért nem írok angolul. Sokkal jobb lenne, tanulnék közben, és a világ sok pontjáról tudnák olvasni, szóval tegnap egyik órámon arra az elhatározásra jutottam; útjára indítom második blogomat, angolul.

kennysthings.blogspot.com

címem fut, egyenlőre csak azokat lehet majd olvasni, amik az Írásaim-on megjelentek, de ezen idegen nyelv kedvelői is olvashatnak.
Köszönöm, hogy olvassátok a blogot, és kívánok Nektek szép napot, és még szebb estét!!!

2015. január 6., kedd

Dereknek

Ronita

  Ez már a második alkalom volt, hogy álmomban voltam várandós... Derektől. Azon az estén valahogy más volt, nem csak szexre utazott, sőt, mondhatni gyengéd volt.
  Karjaiban vitt az autótól a hálószobáig, kevés alkalommal hagyta el a szemkontaktust, és sokszor csókolt, finoman, mintha valami érték lennék számára. Ezt eddig sosem éreztem, és nem is adott okot rá, de ha belegondolok, nem mondta még. Őszintén, nem is várom Tőle, azonban néha jól esne, ahogy a becézgetései, simogatása, erőteljes hangja. Ha telefonál, szinte dorombol, aztán egyik pillanatról a másikra megkeményedik a hangja, gyorsan pörög a nyelve, majdhogynem dadog, mert annyi mondanivalója van, hogy a beszéde alig bírja követni. És amikor nekem kéne valamit mondanom az ő megjegyzésére, csak nézek barna szemeibe, mintha valaki fejbevágott volna olyankor, a csillagokat látom, a szám pedig csak formálja a szavakat, de egy hang sem hagyja el.
  Most sem tudtam mit mondani, gyertyák voltak mindenhol, sejtelmesen táncoltak apró lángocskáikkal a sötét szobában, az éjjeliszekrényen egy cserépből párolgott valami finom illatú olaj. Az ágyon a legfinomabb selyemlepedő, a díszpárnák, és egy ruha. Ez nem is ruha, inkább valamiféle fűző, tiszta csipke, néhol átlátszó, ráadásul fehér. Ahogy megláttam a mosolyt szája szélén, azonnal tudtam, mit akar.
  Mire visszaértem az ágyhoz, valamiféle zenét tett a lejátszóba, azt hiszem George Michael Father Figure-jét. Abban a boxerben ült az ágy szélén, ami rásimult izmos combjaira, kerek fenekére, egyetlen szőrszálat sem takart maga alá, ugyanis alig volt néhány pihe. Az a szexis csík sem volt a köldökétől a boxer alá, sem egy aprócska szál a mellkasán. Mint egy tininek, még az arcán is csak alig érezhető borosta volt, bőre tetoválásoktól szüzen csak azt várta, hogy rávessem magam.
  Szíve egyre gyorsabban és hevesebben dobogott, arca kipirult, nagyokat nyelt, miközben nyitott szájjal vette a levegőt. Megfogtam kezeit, és hátat fordítva neki, mozgatni kezdtem körbe-körbe a csípőmet. Tudtam, hogy fel fog állni, ezért gyorsan magam köré fontam erős karjait, fenekemet az ölébe nyomtam, közben ő is elkezdett mozogni. Nemcsak romantikus volt, őrjítően szexis is a gyertyafényben, zenére. Csókolóztunk is, de ő ekkor ült, én pedig az ölébe ültem, lábaimat szorosan dereka köré fontam, ő pedig csókolt tovább. Ékszerszerű barna szemei fátyolosak voltak a vágytól, kezeivel folyton simogatott.
  Amikor hanyatt löktem, megremegett, mint aki fázik, pedig teste forró volt szenvedélyétől. Szerszámának hegye kibújt boxere alól, ezért lehúztam a fehérneműt, ne legyen útban! Mellkasa emelkedett és süllyedt, amilyen gyorsan kapkodta a levegőt, mielőt megízlelhettem volna farka hegyén azt a pár cseppnyi édes nedüt. Helyes kis golyóin volt pár szál szőke szőr, de az aztán semmi vizet nem zavart, mikor a makkja már a számban volt.
  Markolta a lepedőt, amint szerszáma egyre mélyebbre és mélyebbre csúszott a számba, ám csalódására tövig nem tudtam bekapni. Először csak a számmal, majd a kezemmel is segítettem, húzogattam, kínoztam, meddig bírja.
  Az volt a szerencsém, hogy nem sokáig kellett várnom; Derek rámfeküdt, és a fűzőt egy az egyben leszaggatta rólam. Vagyishát középen megfogta és egy erős rántással... sikított a csipke, ahogy én is egy kicsit, de hiába.
- Ezért kár volt pénzt kidobni! - jegyzen meg kicsit epésen.
- Neked ezt is megtettem. - melleim közé csókolt, én azonnal simogatni kezdtem a tarkóját. Fogalmam sincs, hogy ez miért van, de olyan, mint amikor a pasi nyal, tuti, hogy bedugja az egyik ujját is.
  Teljesen úgy, ahogy Derek. Nyáltól úsztam nemcsak én, a lepedő is, és az ő egyik keze is, míg a másik valahol a lába között kalandozhatott.
  Mindezek után rámfeküdt, kis csuklóimat lefogta a fejem fölé, ujjait a,z enyém közé fűzte, és belémhatolt. Gyengéden csinálta, élvezett minden egyes centit, ahogy újra és újra meghódít, gyorsít, aztán lassít, én pedig vágytól égve ölelem magamhoz.
  Azt is szereti, ha letérdelek elé, fenekemet az ölébe tolom, ő pedig térdelve illeszti be szűk puncimba kőkemény farkát. Ekkor erősen megszorítja a derekamat, és gyorsan, nagyon gyorsan mozgott,  annyira, hogy majdnem elájultam. Rádőlt a hátamra, markolta egyik kezével a csípőmet, másikkal a melleim között simogatott, majd hatamlmas nyögéssel élvezett belém.
  Nem hagytam annyiban; hiába feküdt le, egyik keze a feje alatt, szexisen, másikat ágyékára tette, húzott rajta párat, aminek hatására utolsó cseppjeit préselte ki magából. Finoman lenyaltam, majd kimentem a mosdóba.
- Ugye még nem akarsz aludni? - tartottam szóval.
- Nem tudom, eléggé elfáradtam...
- Ennyitől? - dugom ki kócos fejem az ajtó mögül meglepetten.
- Egy menet elég szokott lenni!
- Ez csak a bemelegítés volt! - szóltam neki huncutul.
- Mi lett veled? Tudom, hogy ennyire szereted, de velem ne kezd ki így! - először felült az ágyon, amíg ezt mondta, majd felállt, és az ajtóhozjött. Aranyosan bekukucskált, addigra én viszont végeztem, úgyhogy megcsókoltam. Nem tudom, hogy mi lelte, mert ilyen gyorsan nem szokott felizgulni, most viszont láttam, ahogy farka újra erőre kap, és a szemem előtt áll fel.
  Rásegítettem egy kicsit; hosszan nyalogattam a tövétől a hegyéig, Ő még simogatta is magát, amitől ott majdnem elmentem...
  Felvett, hogy lábaimat dereka köré fontam, nyelveink heves csókcsatába kezdtek. Farka egy pillanat alatt tövig süllyedt forró puncimba, Ő pedig felnyögött.
- Ahh, ez... sosem csináltam még így! De nagyon jóóoo... - hangja elcsuklott, miközben mozogni kezdtem. Lassan, hogy minél bentebb érezhessem, de a nyelvemmel elég gyorsan, hogy egyszerre csak az egyik helyre tudjon figyelni.
  Nem bírta volna sokáig, ezért leült az ágy szélére, ölében velem, majd megint hanyatt löktem. Teljesen odaadtam magam Neki; hagytam, hogy markoljon, hogy lökjön, hogy öleljen. A csókok sem maradtak el; hol én csókoltam az Ő testét, hol Ő az enyémet.
  Egy törékeny kis babának éreztem magam, akivel gyengéden bántak, mégis megkaptam azt a vadságot, amit szerettem volna.
  Mindketten az oldalunkon feküdtünk, a fenekem az ölében, és így tett magáévá. Mélyen, hogy minden centijét éreztem, de elég gyorsan ahhoz, hogy elévezzek. Ő is ekkor robbant belém, immáron másodszor. Karjaival szorosan ölelt, néhány puszit hintett a nyakamra és a vállamra, amitől meleg borzongás futott végig rajtam. Velem remegett, pedig nem volt hideg. Befűtött a szenvedélyünk, aminek mocskos nyomait mindenhol fel lehetett fedezni a szobában.
  Így, egymás karjaiban aludtunk el, bemocskolva egymás testét, de egyikönk sem bánta, majd holnap reggel együtt tusolunk!

2015. január 6.

2015. január 4., vasárnap

Ez most nem vicc

  Sosem a vicceimről voltam híres, de amit most találtam, az cseppet sem az. Egy ideje gondolkozom azon, hogy valami történelmi dologgal kéne előrukkolnom, amiről emberek ezrei nem, vagy csak elferdítve tudnak.
  Tudtátok, hogy Csipkerózsikát eredetileg álmában megerőszakolták, aztán két gyermeket szült? Vagy, hogy Jancsi és Juliska története krimi? Nem, most nem arra gondolok, hogy ártatlan gyerekek belelökik a kemencébe a rút banyát! Hanem, hogy egy fiatal házaspár, bizonyos János és Margit bekéreckednek egy cukrászhoz, akit egyszerűen a receptjei miatt megölnek. Mintha a Nagylepényt a Shrekből, tudod, Mézi megalkotóját kinyírnád, ahelyett, hogy azt mondanád neki: csinálj még ilyeneket!
  Ezek a mesék eredetileg ilyenek voltak. Nem kell meglepődni, rengeteg sztoriban szerepel szex, csakhogy az akkori társadalomban nem tűrték, ha valaki nyíltan írkálja ezeket. Ahogy a mai Magyarországon sem lehet kiadni efféle dolgokat.
  Úgyhogy, ha valaki tudott történeteket, akkor az Wilhelm és Jakob Grimm voltak. Egyesek szerint egy levéltárban kaptak állást, ahol mindenféle naplókat, iratokat, feljegyzéseket találtak, mások szerint a házukba járt egy csomó különféle ember, akik történeteket meséltek. Nos, személy szerint én mindkettőt el tudnám viselni, és van is egy-két ilyen személyes-sztori novellám. Lehetetlen felismerni benne a szereplő embert, a kalandjai pedig nemcsak a megtörtént valóság, hanem a vágyai, való élete is ötletet ad.
  Nem folytatom a személyeskedést, ezekkel csak arra akartam utalni, hogy amit ma tündérmeseként ismersz, jobb, ha kicsit utána nézel, mert az emberek mindig pletykásak voltak. Mindig fordítottak valamit a valóságon, sosem hagyták meg az eredetit. Ahogyan én sem. Mindenkinek kellemes vasárnap délutánt, és ne feledjétek: a mesékben nemcsak hinni kell, hanem meg is lepődni az eredeti verzióikon!

2015. január 2., péntek

Nagyon nagy bumm

  Valamiért csak az kapott el, milyen lenne, ha kinyalhatnék egy teleadagolt puncit...
  Nincs barátnőm, sem olyan csaj, akit esetleg belevehetnék ebbe, de még haverok sem egyeznének bele. Szóval hirdetést tettem fel a neten, bármilyen lányt beleveszek, csak legyen vállalkozó szellemű, szeresse, ha sok pasi veszi körül. Hozhatja a barátnőjét is, de amit el kell viselnie, hogy sok-sok pasi nedve a kis puncijából csorogjon.
  Meleg borzongás futkosott rajtam, mire bepötyögtem ezt a pár sort. A másik hirdetésben vagány pasikat kerestem, akik merészen egymás után mernek megdugni egy fiatal kiscsajt.
  Nagyon nehezen jött össze, heteket kellett várnom, mire tizenhét pasival egyeztettem, meg három lánnyal. Ők nem ismerték egymást, de nem akartam egyszerre mindhármat, ahogy azt sem, hogy vesszen egy ilyen alkalomra kapós lány, nemhogy kettő. Még az is lehet, hogy nemcsak egy ilyen alkalom lesz...
  Amint beszéltem a lányokkal, egyiküknek már aznap megfelelt egy személyes találka...
*
  Nincs rajta melltartó, a felsőjének pántja pedig már le is csúszott, pedig csak kitámasztotta finom kis kezével az arcát. Nem túl nagyok a mellei, de a kicsi kemény bimbó teljesen kirajzolódik azon az átkozott felsőn... Az már elég jó jel, ha az első találkozáskor alig bírok magammal. Végülis, miattam került ide!
- És mi is lenne a dolgom? - teljesen átlagos a hangja, semmi erotikus hanglejtés, semmi flört, mindkét kezét látom, szóval nem próbálkozik az asztal alatt. Ez a csaj vagy csinált már ilyet, vagy profi, ami a vesztünk lenne.
- Nos... - hatalmasat nyelek. Mit mondjak? Hogy egy csapat pasi meg fog dugni, belédélvez, aztán kinyallak? - Nos, igen, tizenhét pasit szedtem eddig össze, ők fognak megdugni, mind belédélvez, aztán én nyallak ki.
  Cseppet sem volt meglepődve, értelmes, üzletasszony-tekintettel nézett.
- Persze, csak ha elvállalod! - tettem hozzá.
- Mikor szeretnétek?
  Ezen én lepődtem meg egy kicsit. Gyorsan a tárgyra tért.
- Minél hamarabb, de ahogy beszéltük, már holnapra terveztük az elsőt.
- Ah, szóval nemcsak egyet szeretnétek! - egy halvány mosoly jelent meg rúzsozott szája szélén.
- Akkor holnap neked jó, vagy esetleg áttegyük máskorra... ?
- Nem, nem, jó a holnap. De ha lehet, valahol kint a szabadban csináljuk! - fogta kis táskáját, már kelt is fel a kávézó kerek asztalától.
  Én is felpattantam, nem akartam hagyni, hogy csak úgy elmenjen. Az arca közönséges. Úgy értem szemei kifestve, csábosan tekint hosszú pillái alól rám, arca természetesen pirosodik, ajkain szinte éget a vörös rúzs. Kecses nyakában sok-sok apró háromszögből álló nyaklánc függ, fülében hasonló, hosszan lelógó ékszer. Kezei ápoltak, nem túl hosszú, de fényes műkörmei vannak. Van ekkora szerencse, hogy nem egy olcsó, útszéli libát sikerült megcsípnem?
- Persze, de... elkisérhetlek egy darabon esetleg? - nem akarom csak úgy tárgyilagosra fogni, mert hát... nem ártana egy kicsit, vagy legalább többet beszélgetni.
- Ez nagyon udvarias tőled, de köszönöm, egyedül mennék! - hallom magassarkújának mély kopogását, de nem hagyhatom csak úgy elmenni!
  Utána megyek, hosszú léptekkel máris mellette vagyok, mire rámnéz, megcsókolom. Karcsú dereka köré akaratlanul fonom a karjaimat, a farkam már iszonyúan áll. Ezt ő is észrevette, egyik kezével a mellkasomat támasztja, másikkal a farkamat simogatja. Huu, feltenném egy asztalra...
- Ragaszkodom, hogy elkisérjelek! - súgom ellentmondást nem tűrő hangon.
- Egészen haza? - kérdi kicsit megszeppenve.
- Igen, ha kell, a szobádig!
  Mi ütött belém? Basszus, nem is tudom, hogy kicsoda, van-e valakije, hány éves, még a nevét sem tudom.
- Bruce vagyok! - kezdem utólag a bemutatkozást.
- Flora. De most gyere! - megfogta a kezem, és mentünk egy közig.
- Azt reméltem, elvihetlek autóval! Gyorsabb lenne, és közben ismerkedhetnénk.
- Bonyolult a helyzet! Nem kisérhetsz haza!
- De miért? Akkor magyarázd el!
  Nagy levegőt vesz, aranybarnás szemeivel alulról felfelé tekint rajtam, mire belenéz szemeimbe.
- Nekem férjem van, a három éves kislányom pedig otthon van a barátnőmmel.
- Akkor miért vállalkozol ilyenekre? - nem tudom, hova legyek a döbbenettől.
- Azt hittem valami pénzes stáb csinál valamit, de amúgy sem a pénz a lényeg. A férjem rengeteget dolgozik, alig van otthon, és hónapok óta nem volt köztünk semmi. A nappaliban alszik, én meg folyton sóvárgok utána.
- Ahha.
  Na ez fasza.
- Ráadásul bejelentette, hogy válni akar, mert szerinte nem megy jól ez a házasság.
- Hát, ezek szerint tényleg nem valami jó. És ezeket most miért is osztottad meg velem? Én csak egy egyszerű szexet akartam. - most rendesen összekavart. Ez a női logika...!
- Nem tudom. Ő tart el minket a kislányommal. Amikor idejöttem, azt hittem tudom mit csinálok, de mostmár abszolút nem.
  Hosszan csókoltam ekkor, csak fogja be a száját. Olvadt a karjaimba, ott fogtam, ahol akartam, úgy, ahogy akartam, és addig, amíg csak akartam.
  Ott, abban a kicsi közben, fényes nappal eljutott valami az agyamig. Belecsöppentem egy már így is eléggé hadilábon álló kapcsolatba, aminek egy erősebb szél, egy magamfajta ifjú titán adja meg a végső löketet. Ez is borzasztóan irritál, hogy én lehetek az, aki miatt végleg összedől valakiben egy világ, mondjuk a kislányban, vagy épp az anyjában. Nem a legdögösebb, legcsábosabb, legmagabiztosabb önálló nő, hanem egy olyan anya, akinek gondoskodásra, támaszra, és egy jó szeretőre van szüksége.
  Fogalmam sincs, mit csináljak. Nyakamba venni egy anyát nagyon komoly döntés. Ahogy az is, hogy ennyi ismerettség után mi a fenét akarok én tőle!? Egy jó szexet még mindig?

2015. január 2.