picture

picture

2014. október 17., péntek

Újabb pillanatkép

  Komor, sötét nap van ma. Egész nap esett, ezt mindenki utálja körülöttem, ráadásul péntek, a lustaság napja. Le vannak törve, fáradtak, semmire sem használhatók, ahogy én sem.
  A buszmegállóban ülök, körülöttem emberek, akik menekülnek a zuhogó eső elől, divathoz illően feketében, vagy legalábbis valami sötét színben, ami engem kifejezetten lehangol. Alig kapok valamicske félnyt, éppen csak annyit ad a telefon is, hogy az orromig lássak.
  Ekkor jelenik meg előttem egy férfi... hatalmas, szikár, sötét az arca, de a feje kopasz, az a gyér fény glóriaként látszott körülötte. Szemei feketén csillogtak, szilárdan a szemembe nézve jött felém. Egyből két dolog jutott eszembe: az egyik, hogy ez Derek, a másik, hogy meghalok. Nem szándékosan írtam pont Derekről, tudom, hogy elegetek van belőle, de kb őt tudom így elképzelni...
  Egy fél lépéssel előttem elfordul, de amikor előttem áll, egy pillanatra valamit üzent a tekintetével. Fogalmam sincs mit, de valamit mondott. Annyira megijesztett, ki nem megy a fejemből, az a hideg, vagy meleg tekintet... nem is tudom. Akkora test olyan tekintélyt parancsolóan a lelkem mélyére hatolt csupán a szemeivel.
  Most, így utólag belegondolva, kicsit csábító is volt; jön velem szemben egy férfi, sötét, titokzatos tekintettel, egy mosoly, egy röpke kacajra emlékeztető kis rándulás sem látszott rajta. A megtestesült rémálmok csábos hercege.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése