picture

picture

2014. szeptember 9., kedd

Filozofálgatás Derekről

  Borzasztó, hogy ez a herceg hogy bele tudja vésni magát az ember fejébe. Eleinte nem is gondoltam át, hogy mit írok Derekről, hiszen nem is ismerem, csak Ronita jellemzése alapján. Tudom, hogy olyan típus vagyok, aki mélyen megéli a dolgokat, de hogy egy vadidegen férfi ennyire megmozgassa a fantáziám...
  Lehet, hogy annak is köze van hozzá, hogy Ronitával ha találkozom, mindig mesél Róla. Derek így, Derek úgy, az Álompasi, a Tökéletes szerető, az a fajta pasi, akit minden nő a Hibátlannak hisz, mégis, ha odakerül a sor, ugyanúgy nyakig hagy az apakomplexusban és a testedet is felemésztő vágyban, mint bármely másik pasi, legyen pénzes, csóró, édesmindegy.
  Több, mint erős, egy állat, az a test, akit minden nő AKAR!!! Mikor már alig bírod a számtalan masztizást teljesen egyedül, nem tudsz másra gondolni egész álló nap, csak hogy milyen lenne véresre csókolni a száját, "szenvedjen csak, érezze, amit én!!!", aztán ledönteni azt a hatalmas, bivalyerős testet, rabszolgává tenni, dolgozzon csak!!!
  Én ezt tenném az ilyenekkel!
  Azt sem tudom, honnan jön ez a rengeteg szó, ez a valóság, amit így körbeírva ki tudok fejezni, hogy Dereket ennyire életre keltem. Saját magam annyira ámulatba ejtem néha... borzasztó!!! Sergiu nem is ismerne rám, nemhogy még egy vadidegen, mint Derek, a Csibém, Bébikém, Édesem, Drágám, sőt az én Életem!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése