Istenem, az én Mollim máris kikészített. Nagyon szép lány és amint észrevettem, én is tetszem neki, vagy valami hasonló, mert az én Kelda barátnőm is észrevette.
Keldával legjobb barátnők vagyunk pár éve, mindent mesélünk egymásnak, és neki írtam a Gyermeki sors c. novellámat.
Szóval tegnap, az egyik órán folyton nézett. Elhatároztam, hogy felvállalom magam, ezért a biszexik holdjait rajzolom a kezemre, aki tudja mit jelent, úgyis tudni fogja. Nem tudom Mollival mi a helyzet, nem sokat beszélünk, szóval lehet, hogy nem lepődnék meg rajta, ha egyszer félrehívna, és közölné, hogy tetszem neki. Tejlesen kiakadnék tőle, mert egész jó csaj, és lehet, hogy az igazi Shinnával is felvehetné a versenyt. Magas, macskaszerű ruganyos teste van, nem túl nagy mellei, csinos dereka és szép hosszú combjai. Nagy, álmodozó barna szemei majd‘ felfaltak egészben, mikor a múltkor felelt... engem lesett. Nem merek odamenni hozzá, félek attól, hogy még jobban elutasít a közösség, pedig egy ilyen dolog miatt nem is lenne szabad... vagy igen?
Szerintem mindenkinek olyannak kell elfogadnia a másikat, amilyen, nem kell rá megjegyzéseket tenni, megvetően nézni rá, undorodni tőle, mert őket is anya szülte. Talán nem nevelte, vagy nem elég szeretettel, vagy túlságosan sokkal is, de ugyanolyan ember, nem pedig laborban létrehozott hibrid.
Lényeg, hogy gondolkodnom kell Molli miatt. Sergiu-val minden este beszélünk róla, és abszolút nem féltékeny... vagy csak nagyon jól titkolja... most ebbe belegondolni is rossz.
Ma is majd megőrjít; falatnyi forrónaciban jött, hófehér, gyönyörű combjai rám villognak, szinte hívnak, csábítanak, fekete, mélyen kivágott pólója alól kishíjján kikandikálnak mellei. Igazi csikkbedobós, de legszívesebben közéjük bújnék... Alig bírom visszafogni magam.
2014. június 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése