Letaglóztam

  Istenem, néhány embernek úgy fájna, ha normálisan tudna hozzáfogni a dolgokhoz... ha normálisan tudna beszélni, nem lenne primitív, mint egy fáról mászott majom. Az ész néha fáj... pláne, ha tudnák használni. Az a gáz az egészben, hogy ha az ember lealacsonyodik az ő szintjükre, rányomják a billogot, hogy bunkó.
  Az megint egy másik dolog, hogy milyen dolog perverznek lenni egy társaságban, legyen az baráti, rokoni, vagy bármi más. Ha egy hozzám hasonló csaj beleszól, vagy éppen vicces is a megjegyzése és mindenki nevet, csak az nem, akire "tromfol" újfent bunkó, és akárkivel találkozik a saját verzióját mondja.
  Erre mondják azt, hogy "tenni kell rá". Én erre csak azt mondom: tegyen rá az, aki tud! Elsőre nem olyan egyszerű. Napok híjján tizenhét éve ugyanaz ér nap mint nap, és pár éve kezdtem beleszokni abba, hogy tegyek rá. Először ment. Aztán jött Sergiu, aki megismertetett minden földi jóval, köztük a törődéssel és azzal, hogy előbb-utóbb megbánom, ha ezt teszem.
  Most ott tartok, hogy arra teszek, amire nem kéne, és azt számolom, amit tudom, hogy nem szabad.
  Folyton szembesíteni egy gyereket azzal, hogy bűnös azért, mert megszületett? Hogy ő a bűnbak, mert a testvérei megszülettek? Hogy az ő hibája, a szülei szex-kapcsolata, az állandó veszekedés, a pénz, hogy nem keres, hogy csak költenek rá, pedig az a gyerek alig tíz éves? Az ilyen embereket legszívesebben megölném, sorban. Pedig a világ nem is tudja, hány olyan család van, ahol ez megy nap mint nap! Ahol a vita célpontja a gyerek, aki végül a szerelembe, vagy éppen a halálba menekül. Ha szerelmes lesz, az a baj, nem fogadják el választottját, kitagadják a családból, rettenetes lelki sebet ejtenek vele. Tudatosan, tudat alatt. Akkor van szerencséjük ezeknek a szülőknek, ha kitagadott gyermekük nem követi a példájukat, ha az a család még összetartóbb lesz, mert az ember társas lény. Sajnos az ilyen emberekkel, akik nem tűrik meg maguk mellett a másikat, semmit sem lehet kezdeni. Ha a gyerek a halálba menekül, csak legyintenek rá; nem baj, csinálunk másikat!
  Az állandó lelki terror, amikor a gyerek nem mer lépni, fél, hogy még jobban megfenyítik, nem testileg, mert abból fel lehet gyógyulni, a lelki sebekből viszont sosem. Roncsot csinálnak a gyerekből már kiskorában, később csodálkoznak, hogy sokan idő előtt elpatkolnak. Nem győzik gondozni, ha véletlen begolyózik, ha nem tud magával kínjában mit csinálni, egyszerűen hagyja a dolgokat, nem törődik semmivel.
  Ezek az emberi vétség jelei. Személy szerint nem hiszek a hitben, de lehet benne valami igazság. Hogy bűnhődünk azért, amit mások elkövettek, hogy gyerekként szembesülnünk kell olyan dolgokkat, amik meghatározzák későbbi életünket, pedig fel sem tudjuk fogni azokat. Egyre rosszabb dolgokat művelnek, egyre több ilyen gyerek lesz, mossák az agyukat mindenféle dologgal, hogy maradjanak gyerekek, hogy éljenek, közben a másik oldalról azt szajkózzák, "nőlj már fel".
  Egy idő után bele kell bolondulni; ha nem tudsz szakítani ezzel a környezettel, előbb-utóbb bekövetkezik.
*
  Ezek után gondoljon rólam mindenki amit csak akar, nekem ez a véleményem. Kiállok magam mellett, mint sok más ismerősöm mellett is, mert elég közelről élem meg én is ezeket. Persze hozzá lehet szólni mindenkinek, várok személyes tapasztalatokat, ha kedvetek van, lehet e-mailben is.

Bonnie Baby esete +18 hard hetero

  Bonnie kulcsa fordul a zárban, táskáját lehajította a bőrkanapéra, dzsekijét hanyagul a folyosón hagyta. Becélozta a fürdőt, magára húzta az ajtót, majd megszabadult ruháitól...
  Szőke haja hullámzott körülötte, vörös koktélruhájából ki kellett hámoznia egyébként is tökéletes alakját. Magassarkúit lerúgta kecses lábairól, a vékony harisnya szinte magától gördült le finom bőréről. Telt keblei vidáman bukkantak ki a melltartó alul, falatnyi tangáját érzékien húzta le magáról, bár nem látta senki...
  Haja nedves lett a párától, sminke lemosódott. Közel sem bányarémként nézett ki vakolat nélkül, sőt, még csábítóbb volt. Ahogy végigsimított meztelen, habos testén, magához is nyúlt kicsit, de kirázta a hideg. Rég nem volt férfival... Mióta Brent elhagyta... nem sok ment kárba, mert kapcsolatuk ígyis felszínes volt. "Bonnie bébi" ez volt a szava járása, mindenkinek mutogatta, mint valami trófeát. Csak a pénzt hajszolta ő is, mint a többi... Mégcsak az ágyban sem volt jó, nemhogy társként.
  Nem szokott órákig pancsolni, sem énekelni, inkább kacsaként hangtalanul lubickol...
  Levette a fogasról a törülközőjét, maga köré csavarta és kijött a fürdőből. A megszokott csend helyett halk, romantikus zene fogadta a folyosón. Összeráncolta szemöldökeit, mert nem adta meg egy aktuális udvarlójának sem a lakcímét, Brent pedig nem jött, nem jöhetett vissza.
  Gyors léptekkel indult a bejárati ajtóhoz, de a bőrkanapén egy fekete ruhás férfi fogadta... Bonnie táskájában kutatott, kivett egy paprikasprét, a piperecuccokat, a telefont kikapcsolta. Lassan szétszedte, az akkut és a SIM kártyát is kivette belőle.
  Bonnie meg sem mert szólalni. Fogta a törülközőt és állt...
- Mi a baj? Elvitte a cica a nyelved? - kérdezte a férfi olyan lágy hangon, hogy Bonnie a kezeibe hanyatlott volna legszívesebben.
  A férfi felállt, levette baseball sapkáját, kesztyűit. Letette őket az asztalra, arcáról a fekete kendőt is lehúzta. A koromfekete szemüvegét magán hagyta, hogy ne legyen teljesen felismerhető. Lépett Bonnie-hoz, és egy ellenkező lépés nélkül megcsókolta. Finoman, gyengéden, élvezetesen, mint még senkivel. Szenvedélyes pasi, Bonnie el is engedte a törülközőt, amit már csak a férfi ölelő karjai tartottak.
  Ám ezt is hamar elengedte, megszabadult vékony fekete felsőjétől, szerszáma már alig bírt az alsójában maradni. Amint meglátta Bonnie testét, mintha megállt volna vele az idő... tejfehér, selymes bőr, nem is bírta ki, hogy ne érjen hozzá. Falta a tekintetével is, a simogatásával is, az ővé volt testestől-lelkestől.
  Rámarkolt Bonnie melleire, becézgette a kis bimbókat, amik sóvárogva nyúltak felé, akárcsak gazdájuk. A lány ugyanis a férfi kezét irányítva lenyúlt a lába közé, másik kezével a tarkóját karmolászta.
  A férfi csak mosolygott, hogy egy ilyen test az övé lehet, haladt lefelé a lapos hason, a sima punciig. Lefektette Bonnie-t a kanapéra, lábait széttárta, mellyel kinyíltak előtte a lány mesés szirmai, mutatták azokat, melyeket csak különleges alkalmakkor láthat az ember(normális nők esetében). A férfi azonnal belenyalt, beszívta izgató illatát, még egyik ujját is belemerítette az édes nedves lyukba.
  Bonnie szédült; a vágytól, az ismeretlen alaktól, a kényeztetéstől, a félhomálytól. Ilyen meglepetés még sosem érte, de nagyon élvezte. Nyúlt, hogy levegye a szemüveget a férfiról, aki engedte is. Végre feltárult a lány előtt az angyali arc; tökéletes metszésű áll, barna szemek, álmodozó tekintet, sehol egy szeplő, egy pattanás, egy anyajegy.
  Ahogy benyalt a szirmok közé, Bonnie hátrahajtotta fejét, szőke haja lengett utána. Hangosakat nyögött, sóhajtozott, beletúrt a sűrű, sötét fürtökbe.
  A férfi megszabadult fekete felsőjétől, nadrágját is leküszködte, és amint egy boxerben állt, Bonnie megcsodálta minden testrészét. Az izmos karon egy tetoválás díszelgett, a köldöke alatt egy boxer képe, nyakán függőlegesen pedig valami írás. Combjai hosszúak, lábszára tökéletes, látszik, hogy van benne erő rendesen. A lánynak még a szája is tátva maradt, annyira izgató látvány a csupasz mellkasával, a vékony szőrcsíkkal a köldöke alatt, ami eltűnt az alsó alatt.
  A férfi visszabújt a combok közé, nyalta-falta, ujjazta, végül annyira felhevült, hogy benyúlt a boxerébe és tövig merült Bonnie-ba. Ráfeküdt a lányra, csókolta, de veszettül a nyakát, a melleit, az ajkait, a füleit, majd kihúzta szerszámát, aztán tövig lökte nagy lendülettel. Újra és újra ismételte, hullámzott velük a kanapé, Bonnie-val forgott a világ.
  A lány túl jónak érezte; nem gondolkodott, hiszen régóta egy ilyen alapos kényeztetésre vágyott, arra nem is gondolt, hogy egy ilyen jóképű pasi fogja gerincre vágni. Nyögött és sóhajtott, karmolta a férfi testét ahol érte, szívta a nyakát, annyira élvezte.
  A férfi átkarolta Bonnie derekát, izzadt arcát melleire szorította. Nyitott szájjal lihegett, amikor Bonnie teste ívbe feszült, hangosat nyüszített és szorította a férfit. A férfi csak lökte, majd egy éles tárgyat szúrt hátulról a lány testébe. Bonnie rémülten sikított, vonaglott a férfi alatt, de hiába.
  Amíg a lány haldoklott, a férfi ugyanúgy mozgott. Mire megállt a szive az élvezet tetőfoka is eljött; rekedt hörgéssel, izomfeszüléssel, kábult bizsergéssel.
  Belepumpálta fehér anyagát a halott testbe. Mikor kihúzta kipréselte az utolsó  cseppeket Bonnie kékülő puncijára, mely még mindig forró volt és lassan csorgott ki belőle a meleg geci.
  A férfi újra csókolgatta a hűlő testet, csodálta természetes szépségét, szívogatta kicsit a halványodó bimbókat. Simogatta, mintha mindig is az övé lett volna, csak valaki más vette el tőle. Ült egy kicsit mellette, majd elment tusolni. Magára kapta holmijait, egy apró csókot lehelt a homlokra, majd egy szó nélkül kilépkedett az ajtón...

2014. május 21.

Naplórészlet

Istenem, az én Mollim máris kikészített. Nagyon szép lány és amint észrevettem, én is tetszem neki,  vagy valami hasonló, mert az én Kelda barátnőm is észrevette.
  Keldával legjobb barátnők vagyunk pár éve, mindent mesélünk egymásnak, és neki írtam a Gyermeki sors c. novellámat.
  Szóval tegnap, az egyik órán folyton nézett. Elhatároztam, hogy felvállalom magam, ezért a biszexik holdjait rajzolom a kezemre, aki tudja mit jelent, úgyis tudni fogja. Nem tudom Mollival mi a helyzet, nem sokat beszélünk, szóval lehet, hogy nem lepődnék meg rajta, ha egyszer félrehívna, és közölné, hogy tetszem neki. Tejlesen kiakadnék tőle, mert egész jó csaj, és lehet, hogy az igazi Shinnával is felvehetné a versenyt. Magas, macskaszerű ruganyos teste van, nem túl nagy mellei, csinos dereka és szép hosszú combjai. Nagy, álmodozó barna szemei majd‘ felfaltak egészben, mikor a múltkor felelt... engem lesett. Nem merek odamenni hozzá, félek attól, hogy még jobban elutasít a közösség, pedig egy ilyen dolog miatt nem is lenne szabad... vagy igen?
  Szerintem mindenkinek olyannak kell elfogadnia a másikat, amilyen, nem kell rá megjegyzéseket tenni, megvetően nézni rá, undorodni tőle, mert őket is anya szülte. Talán nem nevelte, vagy nem elég szeretettel, vagy túlságosan sokkal is, de ugyanolyan ember, nem pedig laborban létrehozott hibrid.
  Lényeg, hogy gondolkodnom kell Molli miatt. Sergiu-val minden este beszélünk róla, és abszolút nem féltékeny... vagy csak nagyon jól titkolja... most ebbe belegondolni is rossz.
  Ma is majd megőrjít; falatnyi forrónaciban jött, hófehér, gyönyörű combjai rám villognak, szinte hívnak, csábítanak, fekete, mélyen kivágott pólója alól kishíjján kikandikálnak mellei. Igazi csikkbedobós, de legszívesebben közéjük bújnék... Alig bírom visszafogni magam.

2014. június 11.

Második vélemény

  Gyönyörű test, mesés alak, mindez egy fiatal lányé... Legeltessétek csak rajta a szemeteket!!! ;)
  Köszi, SirXD :)

A meghódított meghódíthatatlan +18 hetero

  Ezt a novellám egy nagyon kedves barátomnak és támaszomnak, SirXD-nek írtam. Nagyon köszönöm a sok segítséged, és örülök, hogy a barátod lehetek <3 Látod, mondtam, hogy meg tudlak hódítani, nem kell hozzá, hogy leigázzalak :)

  Bip-bííp, bip-bííp...
- Mi a... - ébresztő. - Milyen nap van, hányadika?
- Mark, hétfő van! - Klyde, a szobatársam már hajnalban fel szokott kelni, megy le a kondiba és edz, reggel is, délután is. Igazi kidolgozott testű srác, mindenki irigy rá ezért, én nem. Nekem van elég rajongóm, de az a hála, hogy Klyde a haverom. Egyszer elsőben elgyapált egy srácot, mert azt mondta felfújtak a karjai... fél évig az intenzíven feküdt a gyerek, végülis jogosan.
- Klyde, te fogd be...
  Életem egyik legnehezebb reggele volt; vasárnap estéhez képest se csaj, se buli, totál józan voltam, korán lefeküdtem, még vizsgákra se tanultam. A sportösztöndíjam meg fogom kapni, de ha Klyde így halad, többet fog kapni, mint én... de legalább a csajom nem happolja el; szőke, igazi buta barbie baba, csak a pom-pom lánykodás érdekli, és annyira rám van kattanva... nem akarom elzavarni, mert olyan jól esik a rajongása. Szeretem, ha körbe vagyok véve rajongókkal.
  Nehezen keltem fel, szokásomhoz híven, télen nyáron boxerben alszom, ahogy most is, de mintha nem is lett volna rajtam semmi. Fogtam a törülközőm, célba vettem a tusolót, és olyan jól esett az a hideg zuhany... néha jobb, mint egy kávé. Hajmosás, jó vizesen végigcsörtetek a fürdőn és a hálón. Olyan jó érzés, mikor majd elvágódok a padlón, egy törcsivel körbetekerve, Klyde pedig ott röhögött rajtam. A kis buzi... mondjuk ezt is tudom róla; biszex. Még az a mákom, hogy rám nem mászott... nem is élné túl! De van csaja, és buzibárba is jár, úgyhogy nem kell félnem tőle... még.
  Szóval törcsiben voltam, csatak vizesen, Klyde röhög, kávéval a kezében.
- Ne röhögj! - förmedek rá -, inkább hozz nekem is egy erőset!
- Jól van, csak meg ne üss! - Klyde kiröhög a szobából, én magamra kapom az esti boxert, a farmert, a pólót. Hátizsákba bele pár füzet, ceruza, toll, iszom a kávém komótosan, mikor Klyde az órájára néz.
- Basszus, öt perc múlva előadás...
- Mi van? - döbbenten nézek rá, fel sem fogom, mi van.
  Klyde megragadja az egyik karom, a másikból kiejtem a kávéscsészét, ami csörömpöléssel törik darabokra. A keserű káve ott sötétlik minden egyes darabon, mi rohanunk a főépület felé, keresztül a friss virágokkal ültetett parkon, átugrunk egy padon, egy velünk szemben jövő osztályt kicsit megkavarva vágtatunk fel a lépcsőn. Berontunk egy előadásra... biokémia, a fehérjék és rokonaik. Mindenki bámul minket, mint valami csodabogarakat, mire megszólal a professzer.
- Attól, hogy maguk irányítják az egyetem sportrészlegét, még nincsenek feljogosítva, hogy megzavarják az előadásom! - az idős arc rezzenéstelen, haja cseppet Einstein-esen égnek áll, fehér köpenye suhan utána, mint Dart Wéder után. - Üljenek le és fogják be a szájukat!
  Ez a prof egy kicsit golyós... megszállottja a biokémiának, mintha csak ebből állna az élet. Nah, mindegy, nem is lényeg, de a tesitanár szakhoz kell, szóval muszály végigülni.
  Alig vártam, hogy vége legyen. Klyde magányosan jegyzetelt, én Hannah-val beszélgettem mobilom. Úgy bírom, neki sosem jó semmi, csak én vagyok a tökéletes. Szerintem igaza is van. Mindig kérdezi, hogy hogy áll neki a szoknya, a cipő illik-e a karkötőjéhez, nem kövér-e. Nem elég, hogy mindenhová megbutább barátnőjével, Kelly-vel megy, még a koliszobánkba is fel szoktak jönni, körmöt lakkozni, ha éppen nincs kedve manikűröshöz menni. Annyi pénzt, amit ő költ egy hónapban, az ösztöndíjam sem takarja... de imádom, ahogy véd, harcol értem a barátnői előtt, mintha senki nem nyúlhatna hozzám. Pedig néha nem bánnám, ha egy-egy Kelly típusú lány kezelésbe venne...
  Még két ilyen előadásom volt, egyik unalmasabb, mint a másik. Nem késtem a kosáredzésről, ahogy szoktam, Mr. Scott meg is jegyezte.
- Mark, talán most hamarabb végeztél Hannah-val? - nagyon bírom a csípős humorát, bár erről a témáról nem tud leakadni. Egyszer ezért késtem, és Klyde beköpött, azóta... lassan másfél éve.
- Igen, edző bá, mennie kellett fodrászhoz, mert holnap buliba megyünk. Tudja, ez a női izé... - nagyon is jól tudja; a felesége helyes kis szőrös mamuszkának használja, egy konkrét papucs a hapsi a házasságában. Nem csoda, hogy nincs gyereke.
  Erre a beszólásomra nem is tud mit mondani.
- Na jól van, valami komolyabb edzéstervet kéne bevezetni, mert el fogtok kallódni, mint a kedves Arcorse Úr - átkarolja a vállam, maga mellé ránt. - Ugyanis, egy bizonyos Mr. Black kereste a minap.
  Amint ezt a Mr. Black nevet kiejtette, mindenki elhallgatott, ránézett döbbent arccal, köztük én is. Ez az említett Aaron Black az LA Lakers menedzsere, a kosarasok álma, aki csak akkor jön el egy edzésre, hogy igazoljon egy játékost... és most az edző Rám célzott... mi fasza lenne már; vagyok olyan jó, hogy a világ legjobb csapatába akarnak leigazolni. Ezt este meg kell ünnepelni!
- Mark, remélem megérted, hogy ma nem jöhetsz be edzésre! - alig figyeltem rá...
  Innentől kezdve, mint akit kikapcsoltak. Kimentem a pályáról, a mezemben ültem be egy totál ismeretlen tanár órájára, Hannah mellé. Hannah, mint akit nyakon öntöttek egy vödör hideg vízzel, rémült tekintettel nézett szótlanul tíz percig.
- Mark, leégetsz, mit keresel itt? - kérdezte.
- Megyek fel a koliba, gyere fel te is! - óra közben kigyalogolok, felmegyek a szobánkba és arccal levágódok az ágyra.
  A felhők között járok, a mennyekben, azt csak az érti, aki átélt már hasonlót... Michael Jordan is ebben a csapatban lett híres, meg sok más kosaras is.
  Klyde nem is szólt érte. Miért csak most jut eszembe? Nem is figyeltem mit szólt.
  Csörög a telefonom, ismeretlen szám... muszály felvennem, ki tudja, talán az edző hív vissza a csapatba...
- Hallo, Mark Arcorse? Aaron Black vagyok, megszereztem a számát, tegye szabaddá a délutánját, edzésre jön ma háromra a pályánkra. Jön, vagy jön? Nem fogadok el reklamációt! Itt van?
- Itt vagyok igen. Ott leszek.
- Jól van, ott találkozunk. - puff, kinyomta.
  Imádom magam...
- Mi volt ez? - Hannah bevágja az ajtót, vörös fejjel ront felém, várom, hogy lekeverjen egy nagy sallert. - Mi az, hogy beülsz egy órára velem, ráadásul mezben? Megbeszéltük, hogy én sem ülök veled egy órára, pláne nem miniszoknyában! Most mit fognak mondani a csajok, ez olyan gáááz!
  Az ölembe rántom, csókolom, mint anno, mikor gimiben elvettem a szüzességét. Meglepett, de olvad a karjaim közt, bárhogy tudnam irányítani.
- Leigazoltak a Lakers-höz! - súgom az arcába. - Ma háromkor lesz edzés, és Scott nem akar látni többet a csapatban.
- ÁÁÁÁÁ , ez nagyon jóóóóó! - felugrott, ugrálni kezdett a szoba közepén, mint egy kislány.
- Este ünneplünk! - súgtam neki, felkaptam egy hátizsákot, rohantam a motoromhoz, hogy odaérjek. Gyönyörű, krómozott Harley, pezsgőszínben, senkinek nincs ilyen az egész egyetemen. A huszadik szülinapomra kaptam, Hannah volt az első, akit vittem rajta. Párszor sikerült elhagynom magam mögül, meg mindig visszamászott a nyergembe...
  120-szal robogtam végig a pálmafákkal övezett úton, alig, hogy leparkoltam, Mr. Black már velem szemben volt.
- Felkészült? - kérdezte. - Nem fogadok el semmilyen reklamációt, innen csak akkor mehet el, ha én azt mondom. Értve vagyok?
- Igen, uram.
  Meg sem mertem mukkanni, bekisért a pályára, ahol nálam legalább egy fejjel magasabb, hivatásos kosarazók játszottak. Mindegyik egyenmezben, cselezgettek, dobáltak, rám sem néztek. Az edző sehol, Mr. Black kezd el tapsolni, hogy mindenki rá figyeljen.
- Halihó emberek, ez a srác Mark, most hoztam, játszatok vele! Jó játékos, a csapata kapitánya volt, úgyhogy remélem gyorsan befogadjátok.
  Azzal elment. Én a magam kis egyetemi mezemben forgolódtam a fiúk körül, próbáltam tőlük elvenni a labdát, párszor sikerült is, de többször volt, hogy egyedül maradtam a pálya szélén, lihegve támaszkodtam a kezeimre. Ilyenkor szóltak, de egész barátságosan, hogy menjek vissza játszani, nehezemre esett, mert bár sokszor tartottunk mi is kemény adzáest Klyde-dal, de ez még annak is a teteje volt.
  A végén örültem, hogy eltaláltam a motorig, ő vitt haza. Az öltözőben tusoltam, magamra húztam a váltás cuccom, és hasított vigyorral dőltem a koliban az ágyamba.
  Arccal lefelé voltam, mikor valaki benyitott. Félig már aludtam, de mikor az a valaki elkezdte felfelé húzni a hátamon a pólóm, végighúzta az ujját a gerincemen, tudtam, hogy Hannah az. Egy erintéséből felismerem, nemhogy a nyögéséről... persze van olyan kis szuka, hogy engem kényeztet és ő nyög.
  Puha ujjaival benyúl alám, az ágyékomhoz, érzi, hogy kemény vagyok. Úgy fordulok, hogy magamra rántsam, amitől persze megijed egy kicsit. Fogom, mint egy porcelánbabát, szája az enyémet keresi. Kezem már rég a derekára karoltam, finom kis teste belesimul a karjaimba. Megszokott hely ez neki, de mindig szerette, nem tudom kivel feküdt össze helyettem, de azzal a sráccal biztos nem olyan, mint velem. Tudom, hogy vannak ilyen alkalmak, ismerem Hannah-t; én a suli és a kosár miatt nen tudom kielégíteni eléggé azt a formás fenekét, ezért néhány sráccal egyéjszakás dolgokba megy bele. Féltékeny leszek, ha erre gondolok, hogy más dugja az én csajom, ezért akaratlanul is harapdálom, szorítom, szenvedjen azért, mert mások megkívánják! Magam alá gyűröm, recsegéssel szaggatom le róla a legújabb, legmárkásabb, legdrágább ruháját, melltartó nincs is rajta... felkészült. Parányi tanga takarja mézédes punciját, szirmai finoman szétnyílva engem várnak. Félrehúzom a tangát, belenyalok... erre ő hangosan felnyög. Keze a tarkómon van, túrja a hajam, húzza a fejem, hogy jobban érezzen. Két ujjal hatolok belé, amitől kicsit összerándulnak izmai, fejét hátrahajtva nyög és sóhajt... zene füleimnek. Ujjaimmal megkeresem azt a pici pontot, amitől mindig elélvez, ahogy most is... fehér, édes nedve a nyelvemre folyik, én csak nyelem, mint a vizet.
  Piheg, liheg, mint aki martont futott, teste egyre jobban lenyugszik. Ám mindez nem elég neki; a hátamra fordít, hogy lefeküdjek, lerángatja rólam a nadrágot, a boxert, kibújtat a pólómból. A farkam szinte ég, annyira áll, Hannah bekapja a makkom... alig várom, hogy újra beleélvezzek forró puncijába. Nem sokáig nyalja, körözget rajta, de nagyon jól csinálja. Belemarkolok szőke hajába, és istentelenül baszni kezdem a száját. Néha felköhög, de élvezi ő is... tudom.
  Kattan az ajtó, bejött valaki.
- Társulhatok? - Kelly, Hannah legjobb barátnője jött be. Felcsillant a szemem; sosem csináltam még két csajjal, de nagyon vágytam már rá. Kívántam Kelly-t párszor, de sosem vitt rá a lelkiismeretem, hogy megdugjam. Most itt az alkalom.
- Gyere az ölembe! - mondtam. Hannah kicsit meglepődött, de az éjjeliszekrényre mutattam. - Az a tiéd! Szülinapodra vettem, de most nagyobb szükséged van rá!
  Kivette a rózsaszín, hosszú vibrit, azonnal a szájába vette. Kelly gyorsan levetkőzött, rámvetette magát. Nyalt-falt, de csak Hannah-t tudtam nézni, ahogy a gyér fényben simogatja a vibrivel a punciját, majd odailleszti és egyre mélyebbre nyomja. Húzogatni kezdi, ki és be... ki és be... Mélyeket sóhajt, csukott szemmel s tátott szájjal.
  Kelly eközben az ölembe ült. Beillesztette magának a farkam, és lovagolni kezdett. Azt sem tudtam hová figyeljek... A barátnőm vibrivel játszik, közben a barátnője engem lovagol.
  Megcsókolom Hannah-t. A számba nyög, mire Klyde-ot pillantom meg mögötte, amint nyalja. Két szeme látszik csak ki Hannah feneke mögül, azok is csukva.
  Kelly egyre gyorsabb, nem bírom már sokáig... Hannah szájától elválva nyögök egy hangosat, összes spermám Kelly-be spriccelem, Hannah felsikít az élvezettől, amint Klyde nyalja. A vibri már ekkorra biztosan tövig merült belé...
  Hannah rábukik a hanyatt fekvő Kelly gecitől ázó puncijára, Klyde Kelly szájába teszi acélkemény farkát. Hannah mindent kinyal, amit csak tud, nyelvét még bele is dugja a kis punciba, mialatt Kelly a szájába nyomott faszt szopogatja.
  Kis idő múlva Klyde is telespricceli Kelly-t, mire ő elélvez, Hannah-val a lábai közt.
  Én simogattam a farkam, de addigra már kész voltam egy újabb körre. Hannah persze észrevette, bele is ült az ölembe. Ezúttal felültem, ő átkarolta a nyakam, csókolóztunk közben.
  Benne maradtam akkor is, mikor az ágyon áfordultunk, én kerültem fölülre. Nem bírtam megállni... csak löktem és löktem és löktem... Végigkarmolta a hátam, a nyakam szívta, de nem kegyelmeztem neki, hangosan csapódtak neki a golyóim.
  Hatalmas nyögéssel mentünk el, szinte egyszerre... mindenem bele engedtem a kis éhes puncijába.
  Amint kihúztam belőle, leborultam az ágy közepére. Hannah odabújt mellém az egyik oldalra, Kelly a másikra.
- Te egy vadállat vagy... - pihegte Hannah.
- Tudom. - diadalmas mosoly ült ki az arcomra, karjaimat a fejem alá tettem, mint valami császár. Boldog voltam; elértem azt, amire mindig is vagytam: leigazoltak egy híres csapatba és két csajjal bírtam... Büszke vagyok magamra.

Vágyak útja...nehéz dolog - +18 gay

  Luke egy buliból tartott haza, amikor találkozott egy barátjával a forgalmas Pest egyik utcáján. Koromsötét volt, az autók elrobogtak mellettük a négysávos úton. Luke-on egy rövidnadrág volt, amely ráfeszült kerek fenekére, és egy színes trikó, hiszen egy forró nyári este volt. Nem egy izmos alkat, mondhatni lányos, de volt benne erő tizenhét éves létére. Barátján, Endy-n teljesen fekete póló és hosszú nadrág, ami kiemelte fekete szemeit a világos bőrétől.
- Luke, hová mész? - ért oda mellé.
- Haza, mára végeztem. Te?
- Most indultam, azt hittem velem jössz.
- Most nem, mert semmi értelmes nem volt. - Luke egy kavicsot rugdosott, ment volna haza, de Endy nem engedte olyan könnyen.
- Feljössz hozzám? Csinálnánk valami érdekeset. - ajánlotta.
- Ha akarod...
  Luke sokszor fantáziált a húszéves fiúval; magas, erős alkatú, igazi alfa hím típus, ám cseppet sem erőszakos.
  Endy csak odalépett Luke-hoz és szájon csókolta. Luke természetesen engedett is Endy-nek, napok óta kívánta, de nem gondolta volna, hogy ilyen kedvetlen lesz, mire találkoznak. Belesimult a karjaiba, a finom csóktól úgy nyögött, mint egy kis utcai szuka, és ezt Endy is rendesen élvezte.
- Nah, gyere, kis ribancom! - zihálta Endy, kézen fogta a fiút és szaladtak fel az egyik közelben lévő lakásba. Endy már itt is otthonosan mozgott, évek óta feljár ide, az egyik haverjáé. Becsukta az ajtót és lelökte Luke-ot a hatalmas kanapéra.
  Luke-nak folyt a nyála... szó szerint. Várta, hogy Endy végre meghódítsa, megdugja úgy, ahogy álmaiban elképzelte. Még nem volt senkivel, de tudta milyen érzés sóvárogni valaki után, ott lenni mellette minden nap, bámulni nyáron a meztelen testét...
  Endy gyorsan megszabadult pólójától, Luke szeme végigpásztázta egész felsőtestét, mintha nem látta volna elégszer. Csak az egyik lámpa világított halványan a város sötétjében, leszűkült a világ kettejükre.
  Endy ráfeküdt Luke-ra, ajkaik szenvedélyes csókban tapadt össze, kezeikkel egymást simogatták, felfedezték egymás testét.
  Luke mintha egy másik világba csöppent volna; Endy egy szó nélkül nekiesett, becézgette, birtokolni akarta és Luke adta is magát. Nyögött, mint egy útszéli kurva, csípőjét ritmusosan lökte Endy combjához.
- Benne vagy? Meg akarlak dugni... - zihálta Endy két csók között, kezével karmolta és gyúrta Luke-ot.
  A fiú csak egy nyögést hallatott, bimbói mereven nyújtózkodtak Endy felé, aki rá is bukott, nyalta, szívta, élvezte, amint egy ilyen zsenge fiú meg sem próbál ellenkezni vele.
  Luke szerszáma egy acélrúd keménységével állt, nadrágját feszítette.
  Endy kibújtatta a trikójából, gombolta ki a nadrágot a fiún, és amint lehúzta, érintetlen, borotvált szerszáma dárdaként bukkant elő. Endy a kezébe vette, simogatta, nyalta a makkot, a golyókat markolászta, puszikat hintett Luke egész ágyékára. Nagyon jól tudta, hogy Luke még szűz, ezért is volt vele gyengéd.
  Luke egyfolytában sóhajtozott, azt sem tudta hol van... kábultságig kergette a tudat, hogy az kényezteti, akire ennyire vágyik. Endy végül kezdte rendesen a szájába venni a kis szerszámot. Szopogatta kicsit a makkot, az árok részt, közben a kezét húzogatta. Bő nyállal csinálta, egy idő után csorgott a kezét, csillogott Luke ágyékán is.
  Endy elengedte Luke farkát, finoman karmolászni kezdte a combjait, az oldalát, a lapos melleit. Ugyanúgy szopta tovább, kis idő múlva Luke élete eddigi legjobb orgazmusát élte meg; Endy teljesen bekapta és a sok sperma mind a torkára ment.
  Luke lihegett, mint valami maratonfutó, Endy ugyanúgy felajzva a hasára fordította és gyakorlatilag fényesre nyalta gömbölyű, szűz fenekét.
  Benyúlt az éjjeliszekrényre, kivett egy csillogó tubust, majd ráfolyasztotta egy részét a félgömbökre. Masszírozgatta kicsit, kent belőle a farkára is, majd finoman odaillesztette a pici lyukhoz. Dörzsölgette, simogatta, kicsit lökte is, de nem erőszakoskodott. Luke nagyon élvezte... mint egy kis köcsög, markolászta a kanapét, nyögött, sóhajtozott, de alig várta, hogy Endy végre benne legyen.
  Kishíjján felsikoltott, mikor Endy makkja becsúszott. Nagyon tetszett mindkettejüknek; Luke-nak feszített, Endy-nek szűk volt...
  Luke amint megszokta Endy vastagságát, még jobban nyomta a fenekét hozzá, hogy mélyebben érezhesse. Ezt persze Endy is érezte, ekkor váltott gyorsabb tempóra. Fogta Luke csípőjét, húzta magára minnél jobban, közben Luke hangosan nyögött, szerszáma újra ágaskodni kezdett. Ahogy Endy gyorsult, a fiú érezte, hogy egyre közelebb van a csúcshoz.
  Luke nyüszített, mikor Endy beleélvezett, gumi nélkül a szűk lyukba. Luke le is spriccelte rendesen a kanapét, Endy ernyedő farkát nem húzta ki azonnal. Ráfeküdt Luke hátára, puszilta, csókolta, ölelte, nem akarta elengedni.
  Luke-nak eszébe jutott, ami évekkel ezelőtt történt...
  Egy haverja egyik rokonánál voltak kártyázni, mikor a rokon behívta a hálóba. Tizenkét éves, tapasztalatlan kis csikó volt, azt sem tudta eszik, vagy isszák, de belement a játékba... a rokon megkívánta, próbálta verni neki egy kicsit, de az lett a vége, hogy Luke szájába élvezett a rokon. Piszkosul perverz, pont ilyenkor, amikor együtt van a szeretőjével, arra gondolni, hogy korábban leszopott egy másik férfit, akit mégcsak nem is ismert.
  Endy lassan lemászott róla, leült a kanapéra, ölébe húzta a kis szukát. Lábukon csorgott a forró mag, de egyiküket sem érdekelte, ajkaik összetapadtak, Luke Endy nyakába karolt, simogatta tarkóját, Endy pedig átölelte Luke derekát, szorosan magához húzta.
  Egyszer csak csikorgással nyílik az ajtó Endy-vel szemben, egy hatalmas, fekete alakot látnak, aki lép kifelé a fényből, lassan lépked a fiúk felé...
  Luke felriadt... tajtékzott a forró takaró alatt, pólója nedvesen tapadt mellkasára, barna haja csapzottan ragadt a homlokára. Szürke szemeiben rémület ült, ámbár látta Marisia-t maga mellett.
  Már hajnalodott, lehetett látni majdnem mindent a kis szobában. Marisia egy hálóingben feküdt mellette, míg ő ült.
- Nyugi, csak egy rémálom volt. Csak rémálom... - nyugtatta saját magát, Marisia megmozdult mellette. Kéjeset sóhajtottak mindketten, Luke kezét felesége derekára tette.
  Félrepillantott az ágy mellett lévő kiságyra, ahogy rózsaszín függöny mögött Álomország messzeségében barangolt pár hetes kislányuk.