Egy vélemény

  Nézzétek ezt a gyönyörűséget!!! Őt egy különleges barátomnak ajánlanám, remélem olvassa is a blogot!!! :)
  Ez a srác egy színész, bár kevesen ismerik. Bírom őt és elég ránézni, hogy bárkit lázba hozzon...mindenféle lehetséges értelemben... 3:)

Keserű szökés

  Mindenki tud olyan utakat, ahol fiatal lányok állnak ésténként és a saját testüket árulják azért, hogy az magukat fenntartsák. Vannak, akik maguknak kereseik a pénzt, mások nyomorult életet élnek. Kénytelenek átadni, különben kishíjján félholtra verik őket. Főleg a temperamentumos, erős férfiak, akik rettegésben tartják őket.
  Egy ilyen hely a déli Angelsville, közel a határhoz, ahová rengetegen jönnek megélhetés reményében. Azzal fogadják őket, hogy hosszú combú, vékony derekú, gyakorlott prostituáltakat állítanak ki az utak szélére, az érkezők így kedvükre élhetnek a szolgáltatással. Fabio O‘kerque is egy ilyen futtató; Angelsville egyik kerületében csak az ő hölgyei vannak. Szigorúan bánik a lányaival, de vannak emberei, akik figyelnek, ha véletlen a kuncsaft szabálytalankodik, méltó büntetést kapjon.
  Öt lányt különösen kedvel, pedig semmi hasonló vonás nincs közöttük a munkájukon kívül. Mimi, kicsit éretlen, tizennyolc éves, pár hónapja került a csapatba. Jada, az örökifjú, harmincon túli nő, a szakma nagyágyúja, akinek mindegy milyen a kuncsaft, mert ugyebár nem sokat lehet válogatni. Eléggé nagyszájú, de bölcs. Irina már az ellentéte; komoly, csendes, magába forduló. Elfogad mindent, mert, bár ő sincs itt, csak pár éve, megtanulta, hogy hallgatni arany. Aisa és Nina, a szőke ikrek, akik egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, mindig vidámak, ám Aisa kicsit lobbanékonyabb, keményebb, néha közelebb áll a begolyózáshoz, mint bárki ebben a szakmában. Nina az érzékeny, szerelmes típus, sok olyan férfiba szeretett már bele, akik csak testiséget akartak tőle. Ők is húszon túl vannak, mint Irina.
  Fabio más tészta volt. Nemcsak azért, mert férfi, hanem mert ő adja a szállást, a fizetést és valamennyi védelmet is.
  Élete teljében lévő hím, harmincnyolc éves, vezető típus, akaratos, annak idején saját kezével is "tanátotta" Jada-t is. Sem felesége, sem gyereke, de még barátnője sincs, ha kedve van, bármelyik lánnyal alakíthat egyszeri aktust, ami neki elég is. Álmai munkája a futtatás; van pénz is, nő is, amikor akar, haverok sörrel, nincsenek kötöttségek.
  A történet ott kezdődik, hogy Jade-on és Ninán kívüli mindenki ott akarta hagyni Fabiot. Elegük lett az állandó sanyargatásból, alig kapnak enni, beleuntak abba, hogy ha egy póz nem tetszik Fabio embereinek, bárkit megütnek.
  Aisa és húga egy parkban volt, kora este elmentek vacsorázni, a többiek készülődtek a melóra. Jó testvérek léttén állandóan vitatkoztak, de most nem, gyanúsan nyugodtak voltak. Egy elegáns étterembe mentek, kínait akartak enni, mintha ünnepelnének valamit.
- Aisa, kaptál emelést mostanában? - kérdezte Nina.
- Nem, miért? - Aisa gyanakvóan nézett a húgára, ugyanis mióta itt dolgoznak, tudomásuk szerint senkinek nem emelték a bérét.
  Nina gyorsan lesütötte a szemét, mosolygott és pirult.
- Nina, mi a baj? - nővérének rossz érzése lett.
- Semmi... - tovább pirul és hangosan kacarászik. - Csak... Fabio tegnap este nálam aludt.
  Ez csak azért volt érdekes, mert egy hatalmas emeletes házat béreltek a lányoknak, mindenkinek külön szobával, ahová fel is vihették az embereket. Ezáltal Fabio felmehetett bármelyikükhöz... Gátlástalanul használta hol az egyiket, hol a másikat, párat sikerült is teherbe ejtenie, de nem született meg egyik gyerek sem rejtélyes okoknál fogva...
- Fabio... - Aisa felhúzta szemöldökét. Észrevette az utóbbi időben, hogy kettőjüket egyre többet látni együtt, ám Fabioról senki nem mondaná, hogy bárkinek is képes lenne udvarolni.
- De, ugye nem... - Aisa arcát a rémület uralta. - Ugye nem zúgtál bele?
  Nina csak kacagott és pirult. Szemei úgy csillogtak, mint egy bagzó macskáé(szokás mondani). A prostiknál a szerelem olyan, mint papírnak a tűz; teljesen felemészti, csak szenved tőle. És Nina pont ez a típus...
- De, azt hiszem igen. - vigyorgása mármár idétlen volt. - Aisa, nem tehetek róla, olyan helyes és úgy megdöngetett este... Soha senkivel nem éreztem még ilyen jól magam!
- Azt remélem tudod, hogy csak kihasznál! Senkit sem szeret! Veled sem ezért van!
- De mi van, ha megváltozott?
- Ő nem tud megváltozni! - Aisa felállt, kezével támaszkodott az asztal szélére. - Hiába szereted, ha kihasznál! Jobb, ha nekem hiszel, pedig tudom, hogy nem fogsz. Most ne legyél önfejű, mert nagyon megjárod!
  Aisa fejét elöntötték az emlékek; egyik barátnője ugyanígy járt. Fülig szerelmes volt Fabioba, aki végül teherbe ejtette, majd 4-5 hónapos korában szó szerint kiverte a lányból a babát. Végül belehalt a verésbe. Aisa akkor mintha a saját anyját vesztette volna el, három évvel ezelőtt. Hiába vitatkozik annyit a húgával, csak a testvére, Ő az egyetlen ember valakin kívül, akire számíthat.
  Mert hát, ki tudna ellenállni egy szőke bombázónak, pláne, ha az a testét bocsátja áruba. Viszont van, akinek ilyenkor birtoklási vágya van, vagy egyszerűen beleszeret a delikvensbe. Így akadt egy komoly udvarlója Aisának, aki minden este elhívta hol vacsorázni, hol diszkóba, csak más férfiak ne használják gyönyörű testét. Ezt a bizonyos férfit Bennettnek hívják. Őrülten beleszeretett Aisába, este jött érte, reggel hozta, sok olyan estéjük volt, hogy nem történt köztük semmi, csak egy csók. Hónapok óta együtt vannak. Ha kellett valami a lánynak, Bennett ott volt, mint a bernáthegyi a lavina után. Érzése kölcsönös volt, mert mindent megosztottak egymással, mindent megbeszéltek.
- Valamit tudnod kell! - Aisa leült. - Nekem van valakim.
  Nina szemei tágra nyíltak, mosolya még nagyobb lett. Kezébe támasztotta csinos kis fejét.
- Na, mesélj!
- Bennettnek hivják, egy álompasi. Kilenc hónapja a barátom, minden este elvisz magával, de ezt Fabio nem tudhatja meg!
- Oké, tartom a szám.
- A másik, amit mondani akarok, az, hogy nem maradok itt tovább. Elmegyek Bennettel, nem csinálom ezt.
  Nina döbbenten nézett testvérére. Bár tudta, hogy nővére nem bírja ezt sokáig, nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan abbahagyja. Viszont volt egy rossz érzése is; a testvére őt elhagyja, pedig mindenben együtt voltak éveken át. Most mindketten azzal lehetnek, akit szeretnek, életükben először külön. Ez lehangolta Ninát, nem úgy, mint Aisát. Végre nem fogja őt bántani senki, nem veszik el azt a kis pénzt, amit magának keres. Bennettel boldog lehet. Ez csalt mosolyt az arcára hónapok óta; a remény, hogy végre vége lesz ennek a rémálomnak.
- Felnőtt nő vagy, azt csinálsz, amit akarsz. - Nina próbálta palástolni bánatát, de Aisa ismerte már eléggé.
- Tudom, hogy ez neked rosszul esik, de lásd be, ez nem élet! Ez rabszolgaság, amit nem tudok elviselni. Nina - Aisa könnyes szemmel nézett húgára -, nem bírom tovább, hogy vernek, közben kényeztet az, akit szeretek. Mindent megad, amire szükségem van, csak hagyjam itt valahogy ezt a kócerájt.
- Megengeded, hogy segítsek benne? Ha már úgyis elmész, legalább tudjam, hogy megúszod. - Nina szemében is megcsillant a remény; ő rángatta bele magukat akkor, most legalább segíthet kimászni belőle.
- Jó, de nem szólhatsz senkinek!
- Ígérem, befogom a szám.

Hihetetlen - nem erotikus, de "Gyermeki sors"

  Régóta motoszkál a fejemben egy sztori, csak nem tudtam megosszam-e. Van pár kicsit zizzentebb emberke a környezetemben, akiket kénytelen vagyok elviselni. Név nélkül mondom, lényegtelen az ember, nő. Ez a végén mindent magyarázni fog. Nem akarom megsérteni, de egy fatális fura férfi a barátja, mellesleg egy kisfiú édesapja(nem ez a nő a gyerek anyja). Tudni vélhető, hogy egy ideje Sergiuval vagyok együtt, ők csak pár hónapja.
  Egy alkalommal a gépem előtt ültem otthon, egy közösségi oldalon, vígan elvagyok, mire ez a bizonyos férfi küld egy üzenetet, hogy én hagyjam békén őt, ne akarjak tőle semmit, ne akarjam sem mint szexpartnert, ne akarjam a pénzét. Igen, én is olyan felvont szemöldökkel néztem a monitort, mint a kedves Olvasóm, fogalmam sem volt arról, miről besz ez az ember. Ja, és ne bántsam a barátnőjét, még szóval sem, KÜLÖNBEN KÖVETKEZMÉNYEI LESZNEK. Nem vagyok parálós, de ez a férfi harmincon túli, olyan, akitől normális ember első ránézésre megijed. Ez az egy alkalom volt, hogy beszéltem vele, azóta sem, pedig eltelt jópár hónap. Másnap ez a nő a fejemhez vágta, hogy maradjk a hátsó felemen. Nem zavarja egyiküket sem, hogy EGYIKÜKKEL SEM szoktam beszélni, de azért ne kellejen nekem semmi a férfitól.
  Pár nappal ezelőtt jöttem a suliba, és amint leszálltam a buszról, láttam, hogy valaki követ. Magas, nagy kabátban, szegecsekkel kivert cuccokban, zsebbe dugott kézzel, fején kapucni, arccal lefelé néz, nem is sejti, hogy tökéletesen megfigyeltem. Egyre gyorsabban jön utánam, én már futok, de így is jön. Megragadja a karomat, megfordít, és leteker egy nagy pofont. Én szédülve padlót fogok, vagyis betont, folyik az orromból a vér, a férfi megmarkolja a vállam, próbál felhúzni, de képtelen vagyok felállni, részben a rémülettől. Egy hangos ordítást hallok:
- Hééé!
  A férfi elenged én csak bámulom az eseményeket; egy sokkal alacsonyabb, szinte kamasz fiú jön és nekiesik a férfinak.
  Üti, veri, vágja, kettejük mellett még két másik ilyen korú fiú áll, nem akarnak beleavatkozni a dolgokba.
  Bal egyenes, jobb horog, a férfi esik-kel, mindenhol véres, az orra tuti eltört, kapucnija lecsúszik a fejéről és a nő barátjál ismerem fel. Őszintén szólva nem vagyok meglepve, azon viszont, hogy valaki, aki nem Sergiu, jön és megveri, totál letaglóztam.
  Egy egész fejjel kisebb, köpcösebb, nincs rajta semmi különös, barna haj, barna szemek, olyan,mint egy tigris. Egyedül félholtra vert egy szemmel láthatóan idősebb embert.
  A férfi végül összeesett, a fiú egy utolsót belerúgott, ekkor kiköpte pár fogát és vért öklendezett. A fetrengő férfi pont elért a lábával, egy olyan picit rúgott engem fejbe, hogy elájultam.
  A kórházban tértem magamhoz, Sergiu fogta a kezem, másik karomban egy infúzió. Már rég besötétedett, látom, ahogy kinézek az ablakon. Sergiu ugyanabban a ruhában, amiben reggel elment dolgozni, fáradtan ült mellettem.
- Szia! - üdvözlöm. Sergiu mosolygott, egy puszit lehelt a homlokomra. - Mikor jöttél be?
- Reggel, az angyalod behozott. Mindent elmesélt.
  Fel akarok ülni, de Sergiu visszatart, visszalök az ágyba.
- Maradj nyugton! Agyrázkódásod volt.
- Ki volt ez a fiú és miért védett meg?
  Ezekre a kérdésekre sosem kaptam választ, talán jobb is. Azt viszont tudom, hogy van valahol egy őrangyalom, aki akkor is vigyáz rám, ha azt hiszem egyedül vagyok.

2014. április 25.

U.i.: egy része kitalált, az eleje viszont igaz... mindenki döntse el maga. :)

Gyermeki sors... 4 hetero +18

Josh simogatni kezdte Juliát; az arcát, a vállát, a karját. Remegő kézzel hajtogatta félre a blúz szélét, mint egy tinisrác, aki most készül elveszíteni szüzességét, de Julia megfogta a kezét és a melltartó alá segítette. Josh nem akarta erősen markolászni a telt kebleket, amik örömittasan bukkantak ki a melltartó alul, de a gyönyörű bimbókat már el is kezdte nyalogatni. A lehető legjobbat próbálta nyújtani Juliának, ezért nemcsak magára figyelt, ahogy szokott.
  Kezével benyúlt a szoknya alá, ahol felfedezte a parányi tangát... Mormogott valamit, de Julia nem értette mit, felállt, kibújt ruháiból, de a tangát Josh húzta le. A lány levette a férfiről az inget, még sosem látta ilyen közelről a vágyott testet. Lehúzta a farmert, de a fekete boxerhez nem mert hozzáérni. Látszott Josh szerszáma, teljes méretére duzzadt és a férfi észre is vette a lány megtorpanását.
- Ugye szűz vagy még? - kérdezte halkan, Julia derekát fogva letérdeltette a lába közé, hogy szemük egy magasságban legyen.
- Igen.
  Hosszú csókot váltottak, Josh felhúzta maga mellé az ágyra, simogatta, csókolta, majd lassan ráfeküdt.
- Akarod? Akarod, hogy én legyek az első férfi az életedben?
- Igen, igen akarom! Te legyél az első és az egyetlen!
  Josh kibújt a boxeréből, nyalta tovább Juliát. Haladt lefelé a lány testén; a mellei, lapos hasa, belenyalt a köldökébe is. Aztán jött a tanga... a kicsi vénusz-domb gyönyörű fehér volt és a puncijával együtt simára borotvált. A puncija maga a nőiesség volt; kívül a finom szormok lágyan eltakarták, alatta azonban minden férfi boldogságát lelné. Ez viszont csak Joshé!
  Julia nagyokat nyögött, Josh gyakorlott keze a mennyekbe juttatta, ahogyan hozzáért, simogatta, nyalta...
  A férfi visszamászott a lányra, száját birtoklóan csókolta, majd óvatosan odaillesztette kemény farkát Julia érintetlen puncijához. A lány sziszegett az elején, de ahogy megszokta Josh vastagságát és hosszát, ő is élvezni kezdte a kényeztetést.
  Tökéletes összhang volt kettejük között, bár ilyen helyzetben még nem, egyébként minden téren ismerték már egymás reakcióit. Joshban azért még mocorgott valami, ami azt súgta, nem volt helyes ez az együttlét. Csak az vígasztalta, hogy Juliának is jó volt; ahogy tövig beléhatolt, magához húzta, ölelte, csókolta. És végre önmagát adhatta... azzal a nővel lehetett, akire mindig is várt, nem kellett semilyen hazugságot mondania, gyengéd és becéző viselkedése sem lepte meg Juliát, mert vele mindig is közvetlen, barátságos volt. Apa, legjobb barát és mostmár szerető... a világ legcsodásabb szeretője.

2014. április 20.

Kicsit személyes +18 hetero

Sergiu-nak nevezem a párom, életem legdrágább kincsét. A világ legkülönlegesebb férfija; egyszerre egy kisfiú, felelősségteljes ember és ösztönös "vadállat"(ahogy én nevezem). A tegnap éjszakánk életem legkülönlegesebb alkalma volt; rájöttem, hogy hiába élek együtt vele már majdnem két éve, még mindig van olyan oldala, amit nem ismerek. A tegnapi a vadállat volt...
  Letámadott...nem megerőszakolásra gondolok, mert arra képtelen lenne, az első közös esténken pedig már túl vagyunk.
  Az elején próbálta visszafogni magát, ám nem sokáig sikerült neki... úgy vetette rám magát, mint egy oroszlán a védtelen gazellára. Csókjaival majdnem megevett, gyémántkemény szerszámát nekem feszítette. Levette rólam melegítő nadrágom, feltolta rajtam a felsőm és a számtól a melleimen keresztül a puncimig tisztára nyalt. Lábaim között kicsit elidőzött és mikor a csúcsra értem volna, abbahagyta. Remegtem a vágytól, mikor fölém magasodott, a számat kereste, közben a combomat simogatta. Táncolt az idegeimen, mert csak kínzott, majd legördült rólam és várta, hogy én folytassam.

  Kaptam is az alkalmon, ugyanis kezembe fogtam gyönyörű farkát, lassan nyalogattam, hogy bosszúképpen visszaadjam neki, amit ő adott nekem.
  Először a hagyományos lovagló pózt választottuk, mert mindketten tudunk érvényesülni. Imádom, amikor simogat, aztán átkarolja a derekam, nyalni kezdi a felsőtestem, csípőjét pedig még intenzívebben mozgatja oda-vissza. Egyszer csak megáll, lehanyatlik az ágyra és nyög, olyan édesen és izgatóan, ahogyan senki más nem tud, csak az én Sergium.
  Újrakezdi a simogatást, majd húzni kezd; feküdjek rá, ajkaink forró csókban tapadnak egymáshoz. Együtt felülünk, én vele szemben, az ölében ülve csókolom, harapom, szívom a száját, a nyakát, képtelen vagyok betelni vele. Annyira izgató és vad, ahogy nyög, nem tudja, hogyan érjen hozzám, hogy még jobban fokozza ezt az egyébként is csodálatos érzést...
  Azt súgja egyfolytában, mennyire szeret, mennyire kíván és mennyire szeret "hazajönni". A vágyba való bolondulás határán hanyattdől, vissza, hogy lovagoljak és azt javasolja, próbáljuk ki a 69-es pózt. Megalázónak tartom ezt a helyzetet, de ha ő ezt szeretné... vonakodva egyeztem bele.
  Valamilyen szinten engem is hajtott a kíváncsiság és pozitív csalódás ért, mikor átkarolt és csak nyalt... álló farka pedig a számban volt... Egyik álmom volt, hogy úgy durranjak el egyszer, hogy valaki nyal és egy fasz legyen a számban, ám erre a pozícióra sosem gondoltam.
  Eközben is simogatott, finoman szívott, én pedig az ágyékához hajtottam a fejem. TV nézés közben is sokszor volt már, hogy a lába közé feküdtem, mindketten élveztük és kényelmes is. Ez viszont különleges volt; felhevült testünk összeforrt, forró farka az arcom mellett lüktetett... és megint abbahagyta.....
  Lemásztam róla, rámfeküdt, finom szerszámával simogatta bizsergő puncimat. Amint belémcsúszott, gyors ritmusban mozogni kezdett, fejét hátradöltve édesen nyögött. Egyszerre mentünk el, én az ő nyakába kapaszkodtam, ő görcsösen tartotta magát, lihegett és az utolsó két-három lökéssel minden cseppjét belém engedte.
  Egymás karjaiban pihegtünk, később legördült mellém, odabújtam hozzá.
  Így aludtunk el; fekvés közben az én ölemben volt a feneke, átölelem a derekát. Izmos, erős teste van, mégis tudok rá női prédaként tekinteni; bőre bársonyos, dereka kecses, gömbölyű feneke olyan, mint egy szűz lányé. Ő az én hercegem és hercegnőm egyben, a legjobb barátom, bátyám, az egyetlen férfi, akit néha puszta kézzel meg tudnék fojtani, de mégis, szívből szeretem. Akinek sosem akarok ártani, akivel meg tudom beszélni a csajozós ábrándjaimat és támogat, vigasztal akármi bajom is van. Mert emberek vagyunk mindketten.

2014. április 9.

Gyermeki sors... 1

  Emma egy kórházi ágyon feküdt, arra ébredt, hogy nejlonruhában van, Josh a kezét fogta. Könnybe lábadt szemmel nézte, ahogy az alig húsz éves lány összeszorított fogakkal küzd a fájdalommal. Még így, izzadtan, rákvörös arccal is gyönyörűnek találta.
- Jobban érzed magad? - kérdezte halkan. Emma csak bólogatott, mosolyogni próbált, de a fájások egyre intenzívebbek lettelk, jobban fájtak, ez torzította el érzéki arcát. Néha fel-felnyögött, mindkét kezét a hasára tette, izmai is összerándultak.
  Josh kétségbeesetten keresett bárki olyan élőlényt, aki ért az ilyesmihez, de a gyors események közepette csak annyit látott, hogy egy fehér köpenyes férfi kitolja Emmát, ő fogja a kezét és megy utána. Bemennek egy szobába, ahol zöld ruhás, maszkos emberek várják, feltolják Emma lábát, leterítik egy lepedővel. Valaki futólag egy maszkot tesz Josh arcára, nehogy megfertőzze a babát, vagy az anyát.
  Josh csak Emmát nézi; ahogy a lány szemei könnybe lábadnak, már fehérek az ujjai, úgy szorítja Josh kezét. Kapkodva szedi a levegőt, majd behunyja szemeit és elkezdi tolni a babát.
  Több, mint fél órát szenvedett, vért izzadt, sírt, de a baba egészségesen a világra jött.
  Emma fáradtam feküdt, Josh ott volt vele, amikor a gyermek felsírt, amíg lemérték, megfürdették és az anya hasára tett bepólyázva.
  Josh fogta Emma kezét, akinek a szemében könnyek ültek.
- Ígérd meg, hogy gondját viseled! - mondta halkan. - Te vagy az egyetlen, akire rábízhatom... csak ő tudja, neki mond el csak, hogy én vagyok az anyja...
  Nyúlt a gyermekéért, de amint megérintette csöpp kis arcát, keze erőtlenül lehanyatlott és egy szót súgott a végtelen sötétségbe... Julia

*

  Évekkel később, pontosabban tizenhét évvel később Julia sokáig kimaradt este és egy fiút vitt Josh házába. Majd megették egymást, de Josh megzavarta őket...

Gyermeki sors... 3

- Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül.
- Nem tudom miért, vagy hogyan, csak azt tudom, hogy nagyon szeretlek! - Julia szemei úgy csillogtak, akár a csillagok. - Nem akarom, hogy más nőket csókolj, hogy mással töltsd az estéket, éjszakákat! Lehet, hogy csak kislány vagyok a szemedben, de én is tudok szenvedni a vágytól...
- Dehogy is vagy kislány! - Josh mosolygott és eltolta magától Juliát. - Nézz magadra! Pasik ezrei halnának meg érted!
  Belecsókolt a lány nyitott blúzába, újra és újra ölelni akarta, amit Julia is engedett volna... ha megteszi... de Josh újra eltolta magától, ezúttal komoly arcal nézte a padlót.
- Nem szabad ezt! Nem ezt igértem...
  Julia zavartan állt előtte.
- Miért? Mit igértél és kinek?
  Josh elszaladt a hálószobájába. Menekült a saját érzései elől... Szereti Juliát, mint annak idején Emmát. Akkor neki kellett volna harcolnia érte, hogy Julia az ő lánya legyen és ne egy olyan jöttmenté, mint az a csavargó. Jobb szó nincs is rá; egy munkahely, egy nő... egy hét múlva már másik hely, másik nő. Persze, ha valahol "véletlen" becsúszik egy baba, már áll is tovább.
  Miért ver engem a sors ennyire? - tépelődött a férfi. A haját tudta volna tépni tehetetlenségében; hagyta Emmát elmenni, az egyetlen nőt, akit valaha szeretett és most itt van a lánya, akit talán még nála is jobban szeret. És ha őt is elveszíti, ha nem tud megfelelni neki? Belepusztulna ebbe a borzasztó érzébe.
  Az ajtó lassan, halk csikordulással kinyílik, Josh Juliát pillantja meg az ajtóban tálcával a kezében. Ám nemcsak a lány jött be... a konyha illata is; a tea, a tojás, a sült szalonna illata, maga a gondoskodás. Úgy jött, mint kiszáradt vándornak a hűvös víz.
- Gondolom - Julia kicsit tanácstalan volt -, most nem akarsz látni, de nem akartam, hogy a vacsorád az asztalon hüljön ki...
  Letette az ágy szélére a tálcát, Josh mellé és elindult kifele. Ám Josh megragadta a kezét.
- Ne menj el! - kérte halkan. - Nem akarom, hogy te is magamra hagyj!
- Én is? Josh, olyan... te... én nem értelek...
- Anyád volt az első, aki szerettem. - Josh az ölébe húzta Juliát. - Amikor először találkoztam vele, ilyen idős volt, mint te. Barátok voltunk addig, amíg meg nem jelent az életében apád.
  Josh még sosem mesélt ilyeneket... Julia elkerekedett szemekkel figyelte.
- ...pár hónapig együtt voltak, de amint anyád állapotos lett, apád elhagyta. Nem tudott kihez fordulni, ezért jött hozzám. Akkor vettem ezt a kis házat, nem kellett aggódnia sem a lakás felől, sem arról, hogyan fog megélni, mert én mindenem feláldoztam érte. Három nappal hamarabb születtél, én vittem be a kórházba is. Mellette voltam, amikor megszülettél, amikor először szoptatott... - Josh a könnyeivel küszködött. - és amikor itt hagyott...
  Josh nem bírta tovább, eleredtek könnyei, Julia átölelte és melleire húzta. Simogatta, vigasztalta, de a férfi tovább beszélt:
- Az utolsó szó, amit mondott, a neved volt. Arra kért, hogy vigyázzak rád, ne mondjam el senkinek, hogy Emma volt az anyád. Erre csak utólag jöttem rá, hogy téged akart megvédeni a szégyentől. És most nézd meg, jobban szeretlek, mint anyádat.
  Josh zokogott, mint még soha életében. Ölelte Juliát, aki most értett meg mindent a saját életéről.
- Soha nem akarlak elveszíteni! Ha te akarod, örök hűséget fogadok, de nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát. Szeretlek Julia, kicsi korod óta, de ma este jöttem rá mennyire. Felnyitottad a szemem, mit is hagytam ki eddigi életemből.
  Julia megcsókolta a férfit forrón és szerelmesen. Letörölte arcáról a könnyeket, szemébe nézett, mosolyogva azt suttogta:
- Ha szeretjük egymást és együtt vagyunk, mindent megoldunk <3.

Gyermeki sors... 2

- Bocsi, h közbeszólok, de fiatalember, hagyja el a házam! - mondta Josh, de a fiatalok rá sem hederítettek.
- Julia - a férfi megragadta a karját és elrántotta a fiútól -, menj fel a szobádba!
  A lány dühösen kihúzta kezét a szorításból, arcul csapta Josht.
- Nem vagy az apám! - azzal felviharzott a szobájába.
Josh és Julia között mindig jó kapcsolat volt. A lány tudja, hogy az anyja meghalt, de nem Josh az apja... számíthattak egymásra, mint barátok, Josh egy elit gimibe íratta be Juliát, hogy minden lehetősége meglegyen. A lányra nem jellemző, hogy lázadó lenne, ezért a férfi nem is értette a viselkedését. Sosem járt bulikba, nem ivott, nem drogozott, vonzotta a fiúkat, de nem hozta haza őket. Joshsal megbeszéltek ilyen dolgokat, a férfi féltette Juliát, de nem kellett attól tartania, hogy bármi rosszba belekeverik a nevelt lányát.
  Josh felment Juliához, aki összekuporodva ült az ágyán, nem volt hangos, de könnyei folytak.
- Mi lett veled, prücsök? - kérdezte a férfi halkan, majd leült az ágy szélére.
- Ne nevezz így! Hagyj békén!
- Ki volt ez a fiú? - kérdezte Josh.
- Egy srác a suliból...
- A barátod?
- Dehogy is!!!
  Juliában nagyon sokminden zajlott; kicsi kora óta tetszett neki Josh, annak ellenére, hogy huszonhárom évvel idősebb nála. Az évek során, ahogy kezdett érni megismerte mi az a vágy, kívánta a nevelőapját. Negyven éves létére nagyon is vonzó volt, erős, határozott, igazi apává vált, bár nőcsábász hajlamai megmaradtak. Julia titokban a szobájában kényeztette magát, Joshra gondolva... egy ilyen alkalommal jött az az ötlete, hogy megpróbálja elcsábítani, de csak így odaállni elé túl egyszerű lenne. Féltékennyé tenni annál egyszerűbb... És ezek szerint sikerüt is...
- Tudod, hogy nekem nem kell hazudnod!
- Nem a barátom! - mondta Julia kicsit indulatosabban. Tekintetük azonnal összeakadt és Julia eddig nem látott csillogást fedezett fel Josh szemében. Bizseregni kezdett, ez az érzés azonban a sok maszti mellett is idegennek bizonyult.
  Josh odahajolt és finoman megcsókolta. Lassan simogatni kezdte az arcát, a vállát, ám lejjebb nem merte. Nem akarta ilyen gyorsan lefektetni, mint általában a nőket. Julia különleges; ő volt ott a születésekor, az első lépteinél, amikor kimondta az első értelmes szót és még sorolhatnám.
  Julia majd‘ elolvadt, amint Josh hozzáért... azt gondolta, elérte, amit akart, de a férfi gyorsan viszakozott. Josh lesütötte a szemét, nem is mert Juliára nézni. Összeszedte maradék férfiasságát és, mint aki végzetes hibát vétett, kiosont a szobából.
  A lány csodásan érezte magát, megvigasztalódott. Győztesnek érezte magát, mintha meghódította volna  meghódíthatatlant. Számára a férfi az otthont, a bizalmat jelképezte, a gondoskodást, de hosszabb távra nem merte fantáziálni. Félt attól, hogy nemcsak férfiként, apaként is elutasítja, vagy másik nővel kapja rajta. Így is, élénksárga szokott lenni az irigységtől, ha Joshnak randevúja van, elmegy este, netán egész éjjel nem jön haza. Úgy érzi magát, mintha egy olyan házasságban élne, ahol a férj tudomást sem vesz róla. Ideje volt hát, hogy kezébe vegye az irányítást...
  Rendbe tette magát, térdig érő szoknyát viselt, francia bugyiját leváltotta egy titokban vett, halványrózsaszín tangára, blúza felső pár gombját kibontotta, szőkés haja fényesen libegett körülötte.
  Josh éppen vacsorát készített, egyszerű, fehér ing és farmer volt rajta, borostája egészítette ki a vadságot és eleganciát tükröző képet.
- Adam egy tervem része volt... - szólalt fel a lány. Josh mindig is tudta, hogy Julia nagyon okos lány, a ‘terv‘ szó hallatára mégis kíváncsian fordult meg.
- Milyen terved?
Julia odaállt Josh elé, fel kellett néznie a fejjel magasabb férfira, aki megbabonázva nézte nevelt lánya nőiességét. Josh elkábult... beszívta Julia parfümét, szerszáma azonnal ténykedni kezdett. A józanság rég elkerülte, nem a fél pohár wiskytől volt részeg, hanem a lánytól. Látni, ahogy valaki teljesen idegen fiú csókolja, fogja, simogatja az ő féltve őrzött kincsét, kihozta belőle a barlangi ősembert. Ölni tudott volna abban a pillanatban.
  Villámgyorsan átkarolta a lányt, csókolta veszettül, a tojás odaégett a serpenyőben, őket az sem érdekelte.
- Szeretlek, Josh! - mondta két csók között a lány.
  Josh megállt egy pillanatra. Eleinte azt hitte, egyszerű fellángolás a lány részéről... ezek szerint mégsem...

Shinna-novellák 1 - A bárban +18

 

Alina régóta kíváncsi volt, milyen egy igazi "bár", az a fajta, ahová a filmekben a pasik járnak. Biszex létére látott már pár csinos lányt és fiút egyaránt, ám egyéjszakás, vagy tartós kapcsolata csak férfiakkal volt eddig. Kíváncsi, milyen egy tüzes, táncos kis szuka, régi álma, hogy egy fiatal csibét a magáévá tegyen. Van pár barátja, akik járnak ilyen helyekre, velük el tudna menni, de még nem volt elég határozottsága, önbizalma.
  Leo állt a legközelebb hozzá, vele beszélte le a dolgot is.
  Nem is olyan soká jött el Az a bizonyos nap...
  Alina hiába lány, inkább fiús a stílusa; gesztenyebarna haját rövidre vágatta, vékony testét sokat edzette, de nem lett olyan izomagyú. Ruhája szintén ezt tükrözi, vannak, akik ezekből kifolyólag tényleg fiúnak nézi.
  A bár egy forgalmas úton volt, Leo ott várta akcióra készen.
- Remélem nem fognak megint egy párnak nézni minket! - súgta Alina a férfi fülébe. Alina tetszett Leonak egy ideje, de tudja, hogy nem tudna mindent megadni a lánynak, ezért is nem mondta még el neki.
  Alina kíváncsiságtól felajzva lépett be a klubba, Leo szó nélkül jött mögötte. Teljesen olyan, mint a filmekben: nagy terem, villódzó, színes fények, rengeteg ember, zene, középen egy nagy színpad, rajta két-három hiányosan öltözött nő. Semmi extrát nem csináltak, csak táncoltak egész este. A klub két oldalán fényes, fém rudak, amiken egy vagy két lány táncolt hol egyszerre, hol külön-külön.
  Azt sem tudta, hová nézzen.
- Leüljünk valahová? - kérdezte Leo közel hajolva Alina füléhez.
- Aha... - a lány szeme azonnal megakadt egy lányon; magas, vékony, gyönyörű, hosszú combjain combfix, falatnyi tangájától tökéletesen lehetett látni kerek fenekét. Lábán nem volt cipő, felsője is csak egy szakadt vállpántos póló, melltartó nem is volt rajta. Félhosszú, világosbarna hajában melírcsíkok, ami glóriaként hullámzott arca körül. Halványzöld szemei csillogtak, mint egy macskáé, mozgása könnyed, kecses.
  Két huszonéves srácnak táncolt, tangája már tele volt pénzzel, ezért a fiók az asztalra, a lábai elé dobálták. Leonak szó szerint húznia kellett Alinát az asztalukhoz, annyira belemerült a lány csodálásába.
  Egy pincérlány már ott is termett mellettük, Alina észre sem vette. Leo rendelt, de mielőtt a pincér elment volna, megkérdezte tőle, ki az a táncos.
- Shinna. - felelte -, Ő csak táncol, nem nyújt szolgáltatásokat. A mögötte lévő asztalt ajánlanám a két szőkével. Ők mindenben benne vannak.
  Azzal elmegy.
- Alina, mi a terved? - kérdezte Leo.
- Még nem tudom pontosan... - le sem vette szemét Shinnáról. Teljesen elbűvölte. Megállt körülötte a világ, azt is alig vette észre, hogy a kihozott italok egyikéből Leo kivett egy jégkockát és a mellei közé dobta. Az csak olvadt és folyt végig felhevült kis testén...
- Menj már oda hozzá, hívd meg egy italra! - mondta Leo, aki körül máris egy másik lány forgolódott.
- Még várok egy kicsit, had' fejezze be a táncot.
  Így ment ez még több, mint fél óráig. Shinna kimelegedve szedte össze a pénzt, majd elindult egy hátsó helyiség felé. Alina ezt látta alkalmas időnek, felpattant helyéről, követte a táncost egy folyosóig.
- Hé', várj meg! - kiáltotta utána.
  Shinna egyre gyorsabb tempóra váltott, Alinának szinte szaladnia kellett. Mikor utolérte, megragadta Shinna csuklóját, aki pillanat alatt kirántotta kezét a szorításból és pofon csapta Alinát.
- Nem nyújtok szexuális szolgáltatást! - mondta dühtől hajtva.
  Alina megállt. Döbbenten nézte a gyönyörű testet, amint megfordul, orcáin pipacsvörös pír, mellei gyorsan emelkednek-süllyednek. Ordítva szakadt ki belőle a sok átok, amiket Alina arcába vágott.
- Mindenki látta, hogy majd kiesett a szemed, úgy bámultál, közben a pasiddal itt iszogattok? Szánalmas leszbikus!
  Ennél jobban nem is lehet megbántani Alinát. Pláne az, aki tetszik neki.
  Shinna rohant tovább, ne is foglalkozott Alinával.
  Ő ledermedve állt, köpni-nyelni nem tudott. Viszont akármennyire is megsértette, megígérte saját magának, hogy még ma este megszerzi magának EZT a csajt. Mire észbe kapott Shinna éppen egy ajtót nyitott ki a folyosó végén. Mint egy bolond, úgy szaladt.
- Shinna, várj! - kiáltotta.
  A táncos megfordult és Alinával találta szemben magát.
- Nem vagyok leszbikus és Leo nem a pasim. - súgta Shinna fülébe. A lány ett ől megborzongott, amit Alina sem hagyott figyelmen kívül. Lassan átkarolta Shinna kecses derekát, száját nyakához érintette. Csókokat lehelt rá, nem merte olyan vadul harapni és szívni, ahogy szerette volna.
  Shinna bizsergett, majd összeesett, olyan jól esett neki a kényeztetés. Alina a táncos minden egyes megmoccanását figyelte, mikor úgy érezte, még erő sebben fogta a lányt.
- Látod, milyen jó! - búgta.
  Shinna csak édesen nyögött, amint Alina szája a nyakáról a mellei felé csúszott.
- Ne, ne, kérlek... - Shinna nem tudott összerakni egy értelmes mondatot, össze-vissza beszélt, Alina benyitott a szobába, ahová a táncos készült.
  Egy öltöző , tele szekrényekkel, vállfákkal és ruhákkal, a szoba közepén egy hatalmas, kényelmes kanapé, ruhákkal beborítva.
  Alina fél kézzel tartotta Shinnát, míg bezárta az ajtót, majd lesodorta a kanapéról a felesleges ruhákat. Lefektette Shinnát, aki szinte önkívületben, csukott szemmel remegett tovább. Alina odahajolt és mostmár nemcsak Shinna bő rét csókolta, hanem lehúzta róla a fels őjét, ágaskodó, rózsaszín mellbimbókat vette kezelésbe.
  Nem kellett gondolkodnia, hogy mit miután csináljon, magától jött minden. Ott feküdt el őtte egy édes kis test, csak az övé és csak rá vár. Igazából most kezdi megfigyelni: hosszúkás arc, kis fitos orr, érzéki száj, kecses nyak, finom, puha bő r, nem túl nagy mellek, vékony derék, hosszú combok, izmos, n ői lábakkal alátámasztva.
  Huszonegy-két éves lány lehet, arcát nem festi, m űkörmei nincsenek, pedig körmei mályvaszínre vannak lakkozva.
  Alina egyik kezével Shinna mellét markolta, másik kezével lassan kezdte simogatni el őször a lábát, a combját, majd a tangát. Érezte, hogy keze alatt egyre nedvesebb lesz a forró kis punci. Ő rjít ő érzés.
  Csókolózva haladt lefelé a lapos hason, a köldökbe még bele is nyal.
  Shinna csak remeg, alig bír magával, nyöszörög.
  Alina szeret ője szemébe néz: Kérlek! Csináld már! - üzente.
  A tanga alá nyúlt, félrehúzta és végre láthatta; sző rtelen, bársonyos, rózsaszín, csábító... Alinának muszáj volt belenyalni. Soha életében nem érzett ilyen finomat... Úgy nyalta, mint akinek az élete múlik rajta, de nagyon élvezte.
  Shinna a kanapét markolászta, csak nyögött, majd egész teste görcsbe rándult, megremegett, hatalmas, édes kiáltás szakadt fel tüdejébő l.
  Alina nyelvére megindult a fehér nedv, bár apródonként, de villámgyorsan lenyalogatta. Shinna keze a kanapé szélér ől szeret ője hajába vándorolt, túrta, simogatta, szinte magán kívül volt.
  Alina már nem a nyelvével ügyködött, arcát dörzsölte a hosszú, fehér combokhoz. Shinna, ahogy lenyugodott, megkérdezte Alinát:
- Hogy hívnak? Még a nevedet sem tudom!
- Szerintem nem is lényeg! - súgta vissza. - Leszbi vagy, vagy biszex, hogy engedtél?
- Ah... Azt hiszem... leszbi... - nyögte a táncos.
- Szeretnél csinálni velem valamit? - lehelte Shinna fülébe, odahajolva, hogy még jobban feltüzelje.
- Igeeeeeeen... akarom...
  Shinna kéjt ől homályos szemmel felült, benyúlt Alina pólója alá, marokra fogja a gyönyörű melleket. Nyelvét mélyen a szájába dugta, egyik kezével átkarolta a derekát, másikkal nyúlt a nedves puncihoz. Kis ideig simogatta, majd két ujja egyszerre csúszott be a nedves lyukba. Alina mélyen felnyögött... Térdelve próbált minél nagyobb terpeszbe állni, hogy jobban érezhesse Shinna ujjait.
  Shinna a forró csók után éhesen bukott a rózsaszín mellbimbók egyikére, nyalta, szívta, még édesen cuppogott is hozzá.
  Alina hamar elélvezett, nyögött, markolta Sinna sz őkés haját, csöpögött belő le a finom nedv.
  Magukra rángatták ruháikat, Alina már indult kifelé, de Shinna megragadta a karját.
- Nem maradsz itt egy kicsit? - kérdezte.
- Akarod, hogy maradjak?
  Shinna csak annyit mondott: ühüm és inkább bólogatott szerényen, pirult az arca a halvány lámpafényben. Világos fürtjei úgy lengtek arca körül, mint egy s űrű n sző tt fátyol, teli színarannyal.
  Alina hihetetlen szexinek találta a félhosszú, hullámzó hajat, az ártatlan arcot, a vékony, törékeny testet a szakadt ruhákban, természetes, hogy nem tudta otthagyni...
  Órákon át kényeztették egymást, Alina a sok csókkal szinte tisztára nyalta Shinnát, majd anyaszült meztelenül, egymás karjaiban aludtak el a kanapén.
  Alina valamikor pirkadatkor ébredt fel, szeret ője mélyen aludt, míg felöltözött, még akkor is, mikor megcsörrent a telefon a farmere zsebében. Ijedten kapott utána, sikerült kinyomnia anélkül, hogy Shinna felébredt volna.
  Gondosan betakarta és egy hang nélkül kiosont...